Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

58

mert világ legtávolabb részeiből is gyülekeztek a piinköstnek Jerusalembeni megölésére. Rég betelt már az ó frigy’ prófétái által megjövendölt Messiás ideje, ’s igy sokkal számosabban jelentek meg, mint egyébkor. E’ sokféle ajkú zsidó gyülekezet csudáivá csudálta az együgyii galileabe- liek’ saját nyelvükön! felszólalását. E’ rendkívüli eset’ megfejtésén tusakodván, önmagoktól tuda- kolák: „nemde galileaiak ezek mindnyájan, a kik szólnak? miképen történik tehát, hogy kiki közülünk a’ maga szüléinek nyelvét hallja tőlök?“ ’S mig többen a’ sz. Lélek’ alászállásának hire után isteni erőt gyanítottak, addig a’ romlott szivüek sértő gúnynyal illeték őket, mintha mértéken túli ittasság zavarta volna össze beszédüket! E’ méltatlan gúnyt öntudat sugalta férfias bátorsággal utasitá vissza Péter: „koránsem részegek ezek, a’ mint némellyek közületek állítják ; ugyan is a napnak még csak harmadik órája foly.“ Nyomos volt e’ czáfolat, mert Harms bizonyítása szerint ünnepnapon az imádság’ elvégzése ’s a’ templombóli kijövetel előtt a‘ zsidók sem nem ittak, sem nem ettek. Elhárítván maga ’s tizenegy tanítványaitól a’ sértő gúnyt Péter apostol, hatályos lelkesedéssel hirdette az üdvösség’ igéit: „ama’ názáreti Jézust — igy szólott Izrael’ (íjaihoz, — ama’ férfiút, ki