Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

5 2

akarattal ugyanazon helyen egybegyülve ahita- tos sóvárgással néznek a’ pereznek elibe, melly- ben a’ Jézustól ígért mennyei vigasztaló alá- szállandó lenne ; im’ egyszerre természetfeletti tünemények mutatkoznak; az égből mintegy sebesen rohanó szél’zúgása reszkettette meg őket; tüzes nyelvek lebegtek felettük, ’s ebeiének mindnyájan szent Lélekkel, és kezdének szokni különböző nyelveken! — E’ rendkívüli jelenet világos szavakkal van fóljegyezve az apostolok’ cselekedeteinek könyvében. De ha föl nem jegyeztetett volna is, illyesminek megtörténtét szükségkép következtetni kellene. Mert ki összehasonlítja Jézus tanitványinak az evangéliumban festett jellemét azzal , mellyet pünkösf napjától kezdve kifejtettek; meg kelletik vallania, hogy eme’ futó ’s tudatlan seregből rögtön ’s egyszerre az evangéliumnak rendíthetlen tanúi, ’s Jézus’ országának bölcs alapitói isteni erő nélkül nem lehettek. Az alászálló sz. Lélek által mindazon ajándékokban részesültek az apostolok, mi küldetésükre megkivántatott. Jézus őket egyháza s re- ligiója’ első tanítóivá rendelte , kiktől a’ világ az általa hirdetett isteni kinyilatkoztatást megtanulja; következőleg teljes és tökéletes tudományra volt szükségük a’ keresztény hit’ első mestereinek. Valóban meg nem nyughatnék a’ keresztény egyház,

i