Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
47 keletieknél kedvelt példabeszéd- és hasonlatossággal ébresztget figyelmet, de ollyakkal, mik közönségesen ismeretesek voltak. Fáradhatlan lévén buzgalmában, semmi alkalmat elsikamlani nem engedett, hanem inkább minden időt, helyet ’s kedvező körülményt tanítására fordított, sőt többszer önmagától üdvös előadásokat tön. ’S mi főleg megjegyzendő, valamelly méltóságos kellem ’s vonzó erő lengi át Jézus beszédeit, mellynek varázs ereje még elleneit is az igazság bevallására kényszeritette, ’s hahogy ezt megátalkodásuk gátolta, őket legalább megnémi- totta, ’s megnémulásokban az elismerés hangosabban nyilvánult , az élő hangoknál. — Szóval Jézus’ tanításának modora valami olly meglepő, olly erőteljes, ’s egyszerűsége mellett olly igen méltóságos, hogy akaratlanul is meg kelletik győződnie a’ jámbor olvasónak ezen modornak merő emberi tanítás feletti voltáról! Végre tanításának igazságát csalhatlanul bebizonyította ; mindenek előtt messiási küldetését az ó testamentomi jövendölésekre hivatkozva megmutatta: „vizsgáljátok az Írásokat, mivel azt vélitek, hogy azokban az örök életre vezető tanítást feltaláljátok; úgyde azok is bizonyságot tesznek én felőlem;“ — hogy minden kétséget eloszlatna, számtalan csudatételekkel magát Isten
