Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

tevén, egyszersmind a sz. Háromság mélységes titkát kijelentette. Az Isten’ természete ’s véghet- len tökéletességeiről a’ legtisztább, legszentebb ’s legmegnyugtatóbb ismereteket adá. Világosan vallja magát Megváltónak, ki a’ próféták által megjövendöltetett. — Istenségét határozottan kinyilatkoztatta, de egyszersmind emberiségét is bebizonyította. Ezeket, ’s ezekhez hasonló szent, ’s végrendeltetésünk’ elérésére nélkülözhetlen igazságokat foglal magában tanításának elméleti része.

Tanainak gyakorlati részét illetőleg: abban a’ szent erényességnek eszméje tökéletesen kifejtve van. Az Istenben a’ véghetlen tökéletességű Lényt állitván elénk, önmagát, mint az emberi erényesség’ élő ’s megtestesült példányát, ösvényül tűzte ki, mellyen az ember magas rendeltetésére eljuthat. A’ roszra ösztönző hajlamnak forrását, az eredendő bűnt, emez, az ó világ’ bölcseinek megfoghatlan titkot fölfedezvén, midőn az emberi nem’ megváltására személyesen megjelent Isten’ fiát élőnkbe tünteti, az isteni véghetetlen igazság’ és irgalomnak legösszehang- zóbb fogalmát adta. Olly fogalmát, melly egy részről az erény’ országában az isteni törvény’ szentségét fennen hirdeti ’s annak megszegésétől elrettent, más részről gyarlóságunknak bo44