Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
163 pezik diszcsarnokát, kik a katholika hit1 igazságához szilárdul ragaszkodva, készebbek voltak gazdag székeikből rideg magányba vonulni , készebbek számkivettetni, készebbek mindent elszenvedni : hogysem a’ felekezetek1 tévtanai által Jézus’ szeplőtelen egyházát meghomályositani! — Látjuk e’ korszak’ történettábláján mintannyi kő- szirtként őrt állani az egyház’ főpásztorait, kiket sem a’ nép’ dühe, sem a’ császári hatalom’ parancsszava hivatásukban meg nem ingathatott. Erős jellemük ’s buzgó ragaszkodásuk az üdvözítő hithez, élő példányul magasul fel a’ fönség ’s magasztosság’ dicsőített körébe. Ki nem hiszi, hogy a’ történet az élet’ mestere, járuljon e’ kornak férfiaihoz, olvassa meg történeteiket; ’s ha tiszta, fogékony kebellel lép- be a’ csarnokba, érezni fogja: mi hatályosan tanít apostoli buzgalomra, mi édesen vonz az erény és szent élet üdvös ösvényére. Kiváló tüneménykint tiszteljük e’ korszak’ azon intézeteit is, mellyek a’ magasabb tökéletességet tűzvén ki czélul, megmutatták: hogy lehessen Istenért önkénytesen lemondani e’ földi élet édes örömeiről? ’S midőn a’ szerzeteseket rengeteg erdőkbe vonulni, egész éltüket Isten’ tiszteletére és felebarátjok boldogitására szentelni tapasztaljuk , csak perczig sem lehet kétkednünk: hogy az 11 *
