Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

161

Nem hallgathatunk el még egy szép vonást életéből, 's ez: az Önmegtagadás’ ama ritka jelleme, mellyel ő önmaga iijab korában vitatott hibás állításait visszavonta. És ez által lélek nagyságát újólag kitüntető, mert nagy nevére homályt nemcsak nem borított iíju tévedéseinek bevallása : hanem ép ebben adta jelét annak, hogy inkább tiszteli és szereti az igazságot, mintsem az egyházi tan’ rovására önszemélyének hízelegjen. Méltán szomorodott meg tehát a’ nagy férfiúnak 430-ik évben történt hálálán az egyház. Ó nemcsak a’ szentek koszorújába tűzetett, hanem egyszersmind az egyház’ tanárai közé is soroztatott: mivel a’ tévelygők megtérítésében, az egyház tanításának irássali védelmében nagy érdemeket szerzett; ’s még ma is Ágoston’ könyveit nem nélkülözheti az egyházi tudományok tanára.

11