Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

155

raltak ellene , ’s elüzetését bár mi áron elhatározták, mihelyt alkalmat találnának. ’S valóban a’ szabadabb életű császárnéval, ’s több más ellenségekkel szövetkezvén, a’ császárt reá bírták, hogy száműzné a’ püspököt. — De csak egy napig tartott ez, mert a’ nép’ szivében olly elevenen élt a’ főpásztoruk iránti tisztelet és szeretet, hogy fellázadva a’ császári palotába betódulván, fenyegetőzések közt kívánná rögtöni visszahívását az ártatlanul számüzötlnek; sőt már maga a’ császárné is kérte férjét, hogy hívná vissza aranyszáju szent Jánost, mert a’ száműzetés utáni éjelen nagy földrengés szállá meg a’ császári palotát ’s a’ felébredt lelki ismeret’ furdalásai közt isteni büntetést látott ebben a’ császárné, ’s megengesztelendő az Urnák fenyitő és intő haragját, ő maga kért a’ császártól kegyelmet. Visszajött tehát, még pedig a’ legnagyobb diadallal, a’ fővárosba, ’s a’ sovárgó néphez szószékéről rögtön szólni kénytelenitetett. De béke ’s nyugalmat csak néhány holnapig sem él- vezhete, mert üldözői, az udvart ismért felinger- lették ellene. Okot adott erre Eudoxia császárné’ büszkesége, ki a’ Zsófiatemplom’ közelében szobrát állíttatta fel, és ennek felállítását némi pogányvallási szertartásokkal ünnepeltette meg, mi a’ jámbor keresztényeket felette botránykoz- tatá. Fájt ez a’ szent férfiúnak, de még jobban