Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

i 53

constantinápolyi nép’ erkölcse megromlott, hanem a’ papság fegyelme is megtágult. Kettőre forditá tehát fő figyelmét: a’ hit’ megőrzésére,’s az erkölcsök és fegyelem szilárdítására. De ez ösvényen tövisekkel találkozott, mellyeket a’ bűn, romlottság, ’s a’ boszú szokott növelni. Nehéz a’testi embert jobb útra vezetni, ’s ki őt arra inti, vagy a’ megtágult erkölcsi törvényeket feléleszteni akarja, az előre számítson ellenkező küzdelmekre. így járt aranyszájusz. János is, midőn a’ nép’ kicsapongásait korlátozni, az egyházi fegyelmet ismét életbe léptetni akarta. Éhez járul még a’ tévtanok’ kiirtásában nyilvánított buzgalma. Mind ez ellenségeket szerzett nekie; de más részről a’ jobbak tiszteletét és elismerését meg- érdemlette. — Fáradhatlan lévén a’ nép’ tanításában, nemcsak a’ nap’ óráit, de az éj’ nyugalmát is feláldozta, hogy híveinek az örök élet’ igéit hirdethesse. Felebaráti szeretetének élő példányát tisztelte benne a’ birodalom’ fővárosa, mert a’ nyomor és ínséggel küzdők’ jótékony vigasztaló atyja volt. — Nemcsak saját kényelméről lemondva, a’ betegek’ és szegényeket ápolta, hanem egyszersmind híveit bő adakozásokra is bírta. És igy részint híveinek könvörületességéből a’ betegség és ínségben szenvedők’ számára több szegény- és betegeket ápoló házakat alapított; — merre e’szent férfiú ment, mindenütt kényeket törlőit, reményt