Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

151

relmetlenkedni kevés megbántásért, midőn illy nagy erényü férfiak is illy igazságtalan üldözéseket szenvednek ! — Trevir városába, számkivetése’ helyére utazott Athanasius, ’s ártatlansága ’s annak öntudatában, hogy igazság és istenért szenved üldözéseket, nyugodt lélekkel nézett sorsának elébe. Sőt a’ szelíd szellemű főpap még mentegette a’ császárt igazságtalan Ítéletéért, őt elcsábítva ’s megcsalatva lenni állitván! —

A’ napot sokszor felhő borítja, és sötét rétege miatt fényét nem láthatjuk, de ismét eloszlik a’ ború, és újabb világosságot áraszt a’ kiderült láthatárra. így az imádandó isteni gondviselés megengedi, hogy az erényes férfiakra az üldözés és viszontagság’homálya borűljon, de csakhogy annál dicsőbben kitűnjenek erényeik a’ viszontagság’ pró- batüzében, ’s megoszlatja a’ borút, és örömreggelt derít fel. Athanasiust is hasonló viszontagságok közepette próbálta az urnák ostorozva áldó keze. Mert számkivetéséből nem sokára visszahivatván, diadalmi ünnepéllyel vezettetett be Alexandriába, hol őt az eleibe menő papság, a’ nagyok és nép’ nagy serege öröm és a fiúi tisztelet és szeretet’ legőszintébb jelei közt fogadták. — így ismét nyáját és egyházát visszanyerte, és egyszersmind az ellene koholt rágalmak ’s ellenei megczáfoltattak. — De borútlan nem