Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
J 49 hoz nyúltak. Mellőzve egyebeket, csak egyet említünk annak bebizonyítására, mi vakmerő, mi gonosz a’ felekezetesség’ bosszúja, miként ez időben is nem irtózott semmi alacsony eszköztől az igaz hívek ’s Jézus’ egyháza’ főpásztorainak megtámadásában. — Valamelly Arsenius Meletius’ feleke- zetéhez tartozó püspök hirtelen eltűnvén, holléte nem tudatott; u közvélemény őt valamelly ármány által hitte kivégzettnek. Arim és hivei pedig bizonyosan és nyilvánosan hirdették, bogy Arsenins t Athanasius püspök ölte meg, levágott kezét pedig kuruzsolás ’s babonáskodásra használja. Eljutott a’császárhoz is ezen nagy bűnnek hire,’s haragra gerjedt ez állítólagos meggyilkolásért Athanasius ellen. Illy gonoszság’ gyanúja már magában is keserves fájdalom ártatlan kebelnek, hát még egy püspöknek, kinek hivatásánál fogva nyájának példa és világosságul kell szolgálni ’s előre menni az üdvösség’ösvényén, mi sérelmes — könnyen elgondolható. — E’ szörnyű rágalmat magától elhárítani ’s ártatlanságát bebizonyitni, ön és egyháza iránti kötelességnek tartotta. ’S noha a’ jobbak illy iszonyú bűntAthanasiusró\ fel nem tehettek, sikerült mégis Arius’ felekezetének zsinat’ egybehivását eszközleni ki a’ császártól ezen dolognak megvizsgálása végett. Tyrusban jöttek tehát össze nagy részint Arimhoz szító püspökök, hol ő Arsenius