Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

szolgájának mondotta. Ez uj tant a’ katholika egyház azonnal kárhoztatta. De a’ tévtanok’ lánczolata szakadatlanul nyúlik el csaknem ez egész korszakon, ’s az egyház’ benső állapotját valóban szomorú képben látjuk. A’nevezetesebb tévtanok szerzői közé számláltatikfWö^jrms, ki az isteni malasztnak szükségét tagadván, az ember akaratját’s erkölcsi tehetségét az eredendő bűn után is elégségesnek állította önmagától jót tenni isteni segedelem nélkül is. — Nestorius constantinápolyi patriarcha tanítván, hogy a’ szűz Máriát Isten’ anyjának hívni nem lehet, Jézusban két személyt különböztetett meg; noha a’ katholika egyház’ tanítása szerint Jézus isten és ember volt ugyan két természetben, de egy isteni személyben. — Eutyches épen az ellenkező tévelybe esett, midőn azt állította: hogy az igének megtestesülése után Jézusban csak egy természet volt, ’s igy emberiségét eltagadta. Ezen tévtanból ismét újabbak csíráztak ki, azoké különösen, kik Jézusban egy akaratot, ’s az akarat egyműködését vallották; és igy megváltónk’ emberiségét közvetve ők is tagadták.

Mellőzve e’ korszak’ folytában majd keleten, majd nyugaton támadt egyéb felekezeteket, nevezetessége miatt azért is megemlitendőnek véljük még azt, melly a’ képek’ tiszteletét megtámadta, mivel a’ katholika egyház’ e’ részben sokszor gya-