Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

13

lökről ’s az Istennek természetéről. — Nyugoton majd Plató, majd Aristoteles, majd a’ stoicus- és epicureusok’ felekezeteik, a’bölcseség’ tudományát, tanulmányuk’ kedves tárgyává tevék. — Keleten a’ yruoig vagy ismeret’ kedvelői szintén a’ bölcselkedésnek szentelék éltöket. — Még a’ zsidók között is elterjedt a’ bölcseség’ kedvele- te, ’s főképen a’ helleni rendszerek divatoztak nálok. — Mind ezek ugyan a’ tökéletlenség’ bélyegét viselték magukon, de az igazság utáni törekvés, a’ természet’ erejének szorgalmasb kifejtése, az egymástól eltérő ’s egymással vitatkozó bölcsek’ rendszere, mind annyi köszörülő köve volt a’ fejledező észnek, melly által megtanulta különböztetni az igazat a’ hamistól, megtanult bizonyos elvek szerint Ítélni, tisztább fogalmat szerzett a’ világ, szellem- és Istenről. — Némelly erkölcsi igazságoknak, ’s magának az erénynek tisztább ismeretére jutott. — Szóval, az elterjedt bölcselkedés’ szeretete derültebbé tette a’ világot! Mi magas fokra emelkedett legyen Urunk’ születése’ idejében a’ műveltség, kitűnik az egyéb tudományok’ — a’ szép művészet’ s mesterségek’ állásából. — Az ékesszólás, főképen a’ political ékesszólás, mondhatni, arany korát érte el; Cicero majd magánosok, majd közügyekbeni tárgyakról mondott beszédei, olly