Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

11

jövendölte, csak isteni mindentudás láthatta be. A’ növekedő zavar, többszöri lázongások magok után húzták Jerusalemnek Florus vezérlete alatti ostromi elzáratását, a sasok ’s bálványképeknek az olajfák’ hegyén való megállapodását. — Ettől felszabadulván, Eusebius bizonyítja, hogy a' keresztények megemlékezvén Jézus’ jövendöléséről, Mat. 24: 15. „Midőn tehát látandjátok a’ pusztítás’ iszonyatosságát állani a’ szent helyen, 16. v. akkor a’ kik Judaeában vágynak, fussanak a’ hegyekre“, Jerusalemből elköltöztek. — Végre bekövetkezett hitelesb számítás szerint k. u. 70-dik évében Titus által Jerusalemnek megjövendölt olly végelpusztulása , minőt a’ történetek nem mutatnak. — Megfagy a’ vér az érzékeny olvasó’ ereiben, midőn ama’ különbféle, majdnem hitelt felülmúló szörnyű eseményeket fontolgatja, miket Flávius József élénk tollal lefest. — Épen Husvét’ táján, több millió nép zár alá esett, ’s az Ínség- ’s ra- gálydulta városban saját magzatokat emésztett fel a’ kétségbe-esés. Többet emésztett el egy milliónál majd fegyver, majd éhség, majd ragály.— Kik hátra maradtak, rabszolgaságra esvén, a’ világon elszéledtek, — ’s igy elszéledve az egész világ’ okulására élnek maradékaik. — Mi a’ jövendölésnek legkisebb pontjáig való teljesedésére megkivántatott, azt Adrián császár, az elpusztult