Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
163 vényes hatalmat tántoríthatlan hűséggel tisztelnék. Magány családi körükben hű férjek ’s nők, gondos szülők, szerető rokonok voltak. ’S bár a házasságot szentségként tisztelnék , az önkény- tes szüzesség’ szeplőtlen erényét számosán követték. Az irigység, ármánykodás, ’s önzés’ bűneit kerülve, a’ czivódás ’s ellenségeskedés’ kevés nyomaira akadunk. Szűkölködő embertársaik’ segitségére siettek, ’s a’ kölcsön adott javakkal uzsorát nem űztek. Szóval beszédeik, tetteik- ’s egész éltökben az Isten’ törvényére tekintettek, ’s azt szabályként követték. Azonban midőn az első keresztények’ erényeit igazságos magaszta- lással dicsérjük, nem tagadjuk, hogy találkoztak, kik éltöket Jézus parancsaihoz nem mérték, sőt több nagy bűnökkel mind magokat meg- fertőztették, mind a’ jámbor hívek’ jó hirét ’s nevét beszennyezték. De ezen kivételek elenyésznek ama nagy erényesség’ szentségében, mellyben három századon át tündöklött a’ kereszténység. ’S azért bátran elmondhatni, hogy a’ keresztény hit, melly olly ritka ’s a’ világ előtt még nem ismert szent erkölcsöket termett, szükségképen isteni, mivel hasonló gyümölcsöt hozó tanítást csak egyedül az örök ’s véghetet- len szent Isten nyilatkoztathatott!