Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

156

\l\.

Egyházi fenyíték.

Szeretet’ és szelidség’ szelleme szállott által Alapítójától az egyházra, mert Üdvezitőnk inté tanítványait, hogy „lennének szelídek, miként ő az vala.“ ’S valóban mindent megkísértett előbb a’ bűnösök’ vagy a’ hitben tévelygők' megtérítésére, mielőtt a’ Jézustól nyert hatalmát egész szigorúságában éreztetné velők. De ba megátal- kodottságukban makacsul elleneszegiiltek a’ püspökök’ atyai intésének, ha megrögzöttek a’bűnben, avagy az anyaszentegyház’ tanítását elfogadni nem akarták, midőn tehát tovább illy megrögzött bűnösöket ’s a’ hitben akaratosan tévelygőket botránkozás és a’ jámbor hívek’ lelki veszedelme nélkül eltűrni nem lehetett: ekkor, megemlékezvén Üdvezitőnknek szent Máténál olvasható szavaira: „ha pedig az anyaszentegyházat nem hallgatandja, legyen előtted ollyan, mint a’ pogány és publikánus,“ a’ neki Jézustól tulajdonított hatalommal az egyház’ kebeléből őket kizárta ’s átok alá vetette. Már sz. Pál a vérfer- tőztető korinthusit kizárta a’ hívek’ társulatából