Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

9

czimjelei, az ál-istenek’ szobrai, mellyek majd a szent város’ közelében, néha bent is felállitattak, az ős hitéért vakon buzgólkodó zsidóságnak el- viselheílen megszentségtelenítések voltak, ’s a’ vért, melly az illy megszentségtelenítésért ontatott, az egy Isten előtt legkedvesb áldozatnak tekintette. A’ pogány-igát lerázni, Róma’ sasait összetörni, vallásos erénynek tartatott. — Innét ama’ rettent- hetlen vakbuzgalom, mellyel az annyiszor kijátszott nép, olly sokszor megújító Róma’ urasága ellen intézett felkeléseit. — E’ felett Dániel- ’s egyéb jövendölőkből tudták, hogy az Ígért küldött’ ideje betölt, ’s igy minél nehezebben sulyosodott rájok a’ pogány császárok’ hatalma, annál erősebben hitték megjelenését. — E’ nép, hoszú évek’ során, ősei’ viszontagságteljes történeteiből meggyőződött, hogy Jehova’ ígéretei soha teljesületlenül nem maradtak; meggyőződött , hogy a’ messze jövendőt előre megjósló próféták’ jövendöléseik szentül hetöltettek, ’s igy nem lehetett józanul kétkedni a’ felől is, hogy a’ Messiást illető jövendölések szintén teljesülend- nek; ’s mivel többször máskor is a’ legnagyobb szorongatások’ idejében legközelebb állt Israelhez Jehova’ szabaditó keze, ’s már megtellett a’ keserűség’ pohara, — nyughatlanul de rendületlen hittel remélték a’ Szabadító’ megjelenését. — ’S