Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

126

leginkább két fő elemből származtak: a’ Móses’ törvényéhezi ragaszkodásból ’s a pogány bölcse- séggel való visszaélésből. Találtattak t. i. kik a’ keresztény hitet az üdvességre elégségesnek nem tartván, Mósesnek vagy egész törvényét, vagy legalább a’ köriilmetéltetést szükségesnek álliták az üdv’ elnyerésére, lllyenek voltak az Ebroniták, Nazareusok ’s Nikolaiták.

A’ másik elemre a’ világi bölcseség, a’ pogány philosophia’ túlságos szeretetében találunk. Keleten ama rejtélyes bölcseség’ iskolája divatozott, melly különféle alakokba rejté véleményeit, ’s magokat Gnosticusoknak , azaz tudósoknak nevezék, mivel ők az Isten, lélek, ’s egyéb az érzéki világot felülmúló tárgyak’ tudásával dicsekedtek. Mi sikamló az emberi bölcseség’ ösvénye, ha vezérfonalát, az Istentől kinyilatkoztatott vallást, kibocsátja kezéből, feltűnt hamar a’ kereszténységben. Alig tértek el Jézus' szent tanításától az úgynevezett Gnosticusok, ’s máris a’ képzelet’ terére jutván, a’ legnagyobb tévely ’s hibák’ örvényébe merültek. Alapja tévtanaiknak az volt, hogy meg nem foghatván , mikép szármázhassák ugyanazon véghetetlen jóságu valóságtól jó és rósz, erény és bűn, boldogság és nyomor: úgy vélekedtek, hogy az anyagi világ, ’s az embernek állati része más valamelly mennyei lénytől te