Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

110

gedelmeskedett. Bibor nem környezte az örök város’ főpapjait, semmi földi fény és nagyság nem övezte az apostoli széket. Szegény volt sorsa, és foszlány öltözete az üldözések elől hegyszorosakba menekvő római püspököknek : de azért lelki hatalmának elsősége a’ legtávolabb világrészekben is mélyen tiszteltetett, ’s a’ ma trónon ülő római pápák’ lelki hatalma csak máknyival sem több és teljesebb az üldözött szegény római püspökök’ lelki hatalmánál; mert a’ keresztény egyház’ kezdetétől változhatatlanul meg volt Péter utódainak istenadta hatalmuk, ’s mi később na- gyobbszeriien feltűnt, az már az első korban fen- volt lényegében, ha bár mindazon jogoknak gyakorlatára, — mellyek az egyházi főnökségből erednek, — alkalom gyérebben kínálkozott is, mint későbben az üldözések’ megszűntével. Még élt János apostol, ’s mégis a’ korinthusi egyház hitbeli villongásainak elintézéséért nem János apostolhoz, hanem 1. hetemen pápához, mint Péter utóda, ’s az anyaszentegyház’ látható fejéhez, folyamodott. Ez ünnepélyes és tényleges bizonysága annak, mikép azonnal sz. Péter halála után, és igy a’ kereszténység’ első korában az anyaszentegyház’ látható fejeid a’ római pápák ismértettek el, különben nem Kelemen pápához hanem sz. János apostolhoz vitték volna a ko-