Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

95

halmozott kincseivel, sem díszesben fölépített Rómájával le nem csillapíthatta elkeseredett alattvalói’ kedélyeit. Mert, mint Írja Tacitus: ,,a’ sok győzedelmek által szerzett, a’ tiiztől megemésztett kincsek, a’ görög művészet’ díszei, a’ régi nagy elmék’ mesterművei, mik a’ lángok’ martalékává lettek, kipótolhatlan veszteség marad.“ A’ megfélemlett Nero tehát, hogy a’ tűz’ gyanúját magáról végképen elhárítsa, ’s a’ boszút szomjuzó nép’ dühének áldozatot nyújtana; a’ keresztényeket, kiket Lactantius szerint, növekedő számukért, ’s az istenekhez viseltetett sze- reteténél fogva, mind ő, mind a’ nép gyűlölt, állította a’ tűz’ szerzőinek, ’s ez okból kezdette őket kikeresett kínok között kivégeztetni.

Borzad és felindul az érzékeny kebel, el- alél a’ meglepett szív , olvasván ama különféle kínzásokat, mellyeket a’ keresztények a’ gyújtogatás’ gyanúja ’s hitökhözi hív ragaszkodásuk miatt szenvedtek. Vad állatoknak vetettek martalékul, keresztre feszítettek, vagy máglyán megégettettek. Sőt annyira növekedett elfásult kegyetlensége , hogy elevenen beborittatván szurok- ’s faggyúval a’ keresztények, kertjeiben éjjeli világítók gyanánt meggyújtaltak,’s az embertelen zsarnok mulatva futkározott ez iszonyatos fáklyák között. — Nemcsak Róma’ városában pe-