Nicole, Pierre: Hitbéli 's erkölcsi oktatások az Ur imádságáról, Angyali Üdvözletről szent mise' áldozatjáról és az Anyaszentegyháznak egyébnemű imádságairól (Weszprém, 1815)-541

gokat, tulajdon hasznunknak elébe tegyük , ’s ennél nagyobbra becsüllyük.

Ä. Szükségese kérni, hogy az Isten* neve szenteltessék? Megtörténhetik-e valamikoron hogy az ne legyen szent, és a’ mi dicsöittésünk, szentelésünk nélkül szűkölködjön ? >

F. Az Isten’neve mindenkoron, avmint a’ Koronás Próféta énekeli ,, Szent és rettenetes. (’Solt. CX. 10.) önn’ magában; de nem minden időben az, minden emberek’ elméjében , ’s szivében , a’ minek lennie kellene, és ugyan ehez képest óhajtyuk , hogy szent légyen , ’s megszenteltessék , az az , hogy dicsértessék, felmagasztaltassék, tisz- teltessék, és imádtassék. Azonban akár milly’ tiszteletet, akár milly’ dicsösséget kí- vánnyunk is adatni szent nevének , mi ahoz sem új tökélletességet, sem nagyobb szentséget, a’ mellynek ö már öröktől fogva ne lett volna birtokában, nem adhatunk: ámbár mi kérjük is, hogy az o imádandó neve a’ Pogányoktól megismertessék, és az 6 országa tovább tovább terjedjen, avagy

hogy

(‘38 ) &