Nicole, Pierre: Hitbéli 's erkölcsi oktatások az Ur imádságáról, Angyali Üdvözletről szent mise' áldozatjáról és az Anyaszentegyháznak egyébnemű imádságairól (Weszprém, 1815)-541

isten bennünket fiaivá tön , kik rabszolga^, ’s ellenségek valánk ; ’$ hozzánk való irgalmasságának számtalan cselekede - teit. Illyképpen ez a’ szó különösen alkalmatos felgerjeszteni bennünk azokat az indulatokat, mellyek könyörgésünket foganatossá tenni termettek ; ’s megtanítni bennünket kötelességeinkre.

K. Mellyek azok az indulatok , mellyek- kel meghatva kelletik lennünk, mikor ezt az Imádságot mondjuk?

F. Először a’ szeretet: mert vallyon mekkora szeretet fogna elegendő lenni részünkről a’ kimondhatatlan jóságért, melly minket, kik az ördög’fiai valánk, az Isten’ fiainak dicső , ’s szerencsés méltóságára emelt; melly bennünket a’ maga Fiához kapcsol, tagjaivá tészen, ’s just ád a’ maga örökségéhez? mert a’mint az írás mondja: ,, Ha fiai, örökösi is, az Istennek ugyan örökösi , Krisztusnak pedig örökös társai. ” (Rom. Vili. 17.)

Másodszor a’ hálaadatosság: mert a’ megbecsülhetetlen jótétemény , mellyböl

rom(27) $*