Nicole, Pierre: Hitbéli 's erkölcsi oktatások az Ur imádságáról, Angyali Üdvözletről szent mise' áldozatjáról és az Anyaszentegyháznak egyébnemű imádságairól (Weszprém, 1815)-541

test’ romlottságától nyomva , nehezítve , a’ rendetlen kívánság által, melly tagjainkban lakozik , új meg új sebekkel roncsolva; lehetetlen, ha vagyon szívünkben istenhez vonzó szeretet, hogy lelkünket a’ véle való szorosabb egyesülésnek kívánására ne gyúllaszsza , es hogy nyomorúságaink’, vét. keink’súllyá alatt kesergésre , sóhajtozások- ra ne fakaszszon. Már ped'g ebben a’ kí- vánkozásban , ezekben a’ sóhajtásokban, mellyek ez életben az Istennek szeretetétól elválaszthatatlanok , áll a’ keresztény imádságnak lelke , veleje , természetes mivolta. Másodszor. Azt parancsollya Isten, hogy 6tet tellyes szívünkből szeressük. Parancsollya , hogy éhezzük szomjúhozzuk a’ tö- kélletes igazságot, és kerüllyük a’ bunt, melly ettől távol visz' ; parancsollya következésképpen , az igazságnak megszerzésére, a’ bűnnek távoztatására legfoganato- sabb eszköznek gyakorlását is. Már pedig a’ Hit tanítt bennünket, hogy az imádság , ez a’ fo eszköz: mert az első malasztután, „mellyet Isten a’ nélkül ad , hogy azt kértük

( 6 ) ->$e