Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
84 ajánlotta Budán ; igazgatója a mindenkori barsi főesperes, mily- lyent az intézetnek voltnövendékiböl nevez az érsek. Főesperesiskano- noki jövedelmiből, szükségei pótolása után fónmaradt vagyont az igazgató az intézet javára fordítsa, minek következtében a főesperes végrendeletet nem irhát. Növendékeket szegény de szorgalmasifjak- bólszemeltetki,smagais fogad föl; az intézet’jobbjaiból évenkint választ néhányat s a társoda tárából fedezvén költségeit, külföldi tanodába küld — ,,extra regnum ad loca studii, ubi proficere valeant“ *). A budai káptalanban egyetemü 1 emelt iskola már, emelőjének Sigmondnak korában jeleskedett. Oktatói studósaiközül Kanisay János érsekkel a kosztniczi zsinatra megérkeztek Lambert, óbudaiprépost, az egyetem egyházi jogtanára, Clostein Simon orvosmester, Henrik prépost hittudor, Di er nach Máté, Wie- senburg Tamás stb. 2). — Még 1487-ben jelesül virágzott a budai iskola, hol Márton mester, művészet és hittani oktató (professor) a budai nagyobb sz. Mária templom plébánosa a kassai tanácsnak egy szin ai (Zemplinben) szerzetesek számára átvett öszvegpénztől téritvényt adott 3). — A p é c s i tanoda is virágzott, mint E r n u s t püspök regestrumából világos: II. VIászló 1494-ki mart. 2-kán „a pécsi nagyobb iskola deákjainak 3 forintot ada 4). Istvánffy Miklós pécsi növendék vala, hol a mohácsi vésznap előtt 2000 tanuló lakott, háromszázuk a csatában vön részt. 5). A pécsi iskolának , all. Pál levele szerint °) némileg hanyatlónak, Cesinge János püspök volt fölélesztője. Cesinge már a magyar tudományosság arany korához a Corvini korszakhoz tartozik. A korszak apja s vezére zrednai Vitéz János váradi püspök utóbb esztergomi érsek Corvin Mátyásnak ha nem nevelője is, de ifjúságának ügyelő géniusza, kiben saját nagy szelleméhöz rokon ihletet támaszta s az ifjú szivet magas tárgyak érzetére gyúlasztá. Maga Corvin igy szólitá meg egyszer Vitézt: „jól tudtam én, mikép soha sem feleded el, hogy haldokló atyám neked ajánla: te velem osztád a börtönt s bilincset; te menekülésem s méltóságom miatt veszélytől nem irtózál — te adád az országot és koronát és olly nehéz s bajos ügyem soha sem volt, mit együtt munkálásod — s tanácsodnak általa dicsőén nem végeztem volna; most sem fogod elhagyni, úgy hiszem, Mátyást, ki karjaidban született s általad a leggondosabban neveltetett! (neque nunc te Mathiam in tuis ulnis natum et a te semper st u') Cod. dipl. 10. 2, 516 s leóv. 2) Ulrich Reichenthal Hist. Cone. Const. Windisch. Ungr. Mag. 4, 241 s köv. 3) Kaprinay Hist dipl. 1, 78 jegyzet 00. fJRegistrum Provent, regal. EngelUng. Gesch.in4-to 1, 70: „Ad rei. Br. scholaribus scholae majoris Quinqueecclesiensis.“ J) Islváfiy 261 lap. B) II. Pál levele Kat. 15, 64 s köv.
