Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
49 nak roppant sergei Frankföldből kiindulva az olasz félsziget hosszában zarándokoltak, közbékét a hívek munkátlan nyugalmát keresvén s uj meg uj csapatokban ragadván magával az útban talált népeket >). Eszélyes óvatosság kellett üdvös vezetésére illy népnek, millven a középkornak a barbárságból fölüdülő s a józan, valódi ember- höz illő f e j 1 e d é s pályájára lépett emberei voltak. Az isteni gondviselés állandó s biztos szabályt nyújtott,melly szerint nemünk igazi művelődése történendék, s ennek szilárd őrzetét, alkalmazását s föntartását szentegyháza kezébe adta, melly magas hivatásának alapitója malasztjával gyámolíttatva szerencsésen megfelelt; az egy igaz útról történt eltéréseket időnkint kiigazítgatta s éber öntudattal vezérletté az egy örök czél felé. — — Hasonlag cselekedett az egyház, midőn Húsz János követői hazánkba jutottak s honunkfiaiból is szedtek barátokat. Legtöbben laktak a kárpáti megyékben, aztán Kalocsa, Pécs, Szerém táján, E r- d é 1 y b e n stb. Papságunk, kivált marchiaiJakab ferenczi szerzetes buzgalma számukat kevesbítvén , cseh hitrokonaiktól segélyt nyertek. Ez idötájban hazát s vallást védőleg sok ezerenkint látjuk hullani a huszi kóborok kardjai alatt nemzetünk fiait,nemcsak Zsigmond, Albrecht és Ulászló korában, de Hunyady János kormányzata, V. László s Corvin király kodása idejében is. Az utóbbi a huszi mozgalmakat Magyarországból eltávolítván, saját hónukban akarta azokat végképen elfojtani; győzelmeket, babérokat, tartományokat kivíván koronájának e felől békét és nemzetének biztos létet szerze: de a kelyhezőket Kárpátok aljából ki nem pusztítható. Szentházaikra megkülönböztetés végett k e 1 y h e t szoktak vésetni vagy föstetni, mil- lyet a legújabb időkig is lehete látni a ratkói s tiszolezi templomon Gömör vármegyében 2). Ma talán csak a rimabrezói szentházon szemlélhető. Bartholomeides több, cseh nyelven irt szer- s imakönyveket látott, az akkori csehtársak könyveit, kik valamint a magyar és szláv husziak, anyanyelven vitték istenszolgálatukat3). A magyarságnak örökös (egykoron talán halálos is)sebe a soknyelvüség s ennek oldalán álló nemzeti hajlam a visszavonásra, ekkortájban mutatá már megkövitő meduzaképét. A magyarföldi lakosok közé hozott idegen nemzeti uj vallástanok e nemzeteknek magyarföldi rokoniban pártolást, azokkal rokonérzést s mintegy nemzeti öntudatot ébresztőnek föl. Szerencse volt még, hogy a !) „Mirabilis dealbatorum peregrinatio------universos populos ad sumendum candidatorum habitum et ad continuanda supplicantium agmina concitavit. In illis supplicationibus divinam misericordiam passim conclamabant, ingeminabant publicam pacem fideliumque otium et quietem , quam per tot annos amiserant, elatis vocibus implorant. Tantam ea tempestate religionem homines incessisse aiunt, ut qui candidatus non prodiret, ab humanitate simul et divino cultu destitutus esse videtur.Bonfin dec. 3. 1. 2. 2) Bartholomeides notitia Comit. Gömör. 276. 715. lap. s) Bartholomeides not. Göm. 277. lap. 4
