Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
uka, György, egymásutáni utódai őrizték az akol határsánczait az árpádi ház kihaltáig. — 1325ben XXII. János jobbára már csak maga viszi a patarenok fölötti őrséget: annyira csökkent honunkra nézve a pataren okozhatta veszély fontossága. A pápa Károly Róbertot unszolta a „parázna hittévedés kipusztítására,“ egyúttal Fábián ferenczi szerzetest hitnyomozó s téritőül ajánlá '), ki valamint Peregrin bosnya püspök sok patarent megtérite 1354 táján, melly időben a pataren mozgalom vallási színét úgyszólván elveszté; István rácz király nagy Lajosunkkal háborút viselt, segélyt pedig ellene VI. I n c z e pápától is kért 2). Általános óvásul s illetőleg a vallási épség megőrzéséül a magyar clerusnak 1309ki posonyi zsinatán Gentilis bibornok elnöklete alatt hozott végzés szolgált, melly által minden vallásvegyes házasság megtiltatott. Nyolczadik határozatában, mint azon évi szent Márton püspök előestéjén kihirdetteték, ezeket olvassuk: „Hogy a cath. hitet, melly bár milly tévedés szakadásától irtózik, minden szakadály és eretneki gonoszság kovászától be ne szennyeztessük, a jelen zsinat megegyező akaratából örökös végzésképen tilalmazzuk, miszerint a mi pápa követi tartományunkban lakozó egy ember sem merészelje — ha catholicusnak akar tartatni, édes, vagy unoka leányát, vagy nőrokonát nőül adni hittévedőnek, pataren- nak, gazánnak, szakadályosnak vagy a keresztény hit más ellenesének, kivált orosznak (ruthenis), bolgárnak, rácznak, litvánnak miglen a tévedésben marad, (mint a kik , hiteles tanúk vallomási szerint, a catholica hit csökkentésére, Jésus Chrisztus és a római szentegyháznak, melly az igaz hit alapja, gyaláztatására nem csak a szent keresztségszentségét ismételik, hanem a cath. egyháznak más üdvhozó szentségeit is kárhozatosan elhanyagolván, megvetéssel illetik , a hitnek üdvadó igazságát tagadják s különbféle módok- s utakon sértegetni iparkodnak) minél fogva illyetén házasitás a keresztény hitnek nem kevés ártalma- s károsításával jár. Mert mint tapasztalásból tanultuk, a cath. hit egyességétől elvált férj ek a rósz lélek sugalmából catholica nejeiket a hitetlens ég tévedésé be inkább rántják, mint önmagok rántatnak 3). Valaki pedig e jelen tilalom ellenére leányát, unokáját, vagy rokonát a fónemlitett vészteljes férfiakhoz (pestiferis Jtominibus) adná nőül, vagy az adásban megegyezne, vagy illyetén bünteljes házasuláson tudva és szándékosan megjelenne, azon fölül a fárjhöz adott nő is, mint a ki beleegyezett s ez által a keresztény hitben szakadást és fortéimét szándékolva az eretneki gonoszságnak kedvezni látszik — ezúttal egyházi kiközösítés alá esettnek s egyházi temetkezéstől megfosztottnak tudja magát.“— Az érsek i) Cod. Dipl. 8. 2, 631 s köv. *) Cod. dipl. 9. 2, 328 s köv. *) Syn. Poson. 1309. Cap. 8. Péterf Cone. 1,147. „ad infidelitatis errorem trahunt polius quam trahantur.“ — Publicata Poson ii IV. Idus novem.
