Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

29 tása a római zsinat parancsára. —A calendai testvérületek. Szerzeti életszigor hatása a földművelőre; tekintélye. A szer­zetes lovagok nemesítik a magyar nemesnek kedélyét: keresztes (rho d u s i) lo v a go k szigorú szabálya. M a rg i t asszony kérelme ap­jához (IV Bélához). Szent Erzsébet tisztelete a magyarok közt. Mind azt, mi az első (hellenrómai) művelődés és polgáro- sult szokások, jobb erkölcsök kincstárából a város és falu lakosának birtokában volt, a népvándorlat pusztításaira következő szá­zadokban egyedül papjának köszönhette. A kézi munkában s kenyérkeresetben izzadó ember kevés örömben részesül; a fáradalmas, minden izmát feszitő, erejét fogyasztó dolog megsavítja nedveit, kedé­lyét elkeseríti. A tulajdonnak a köztelekből történt kijegyzése uj viszonyokba helyezé őt, s a vad állapotnak öntudatlan ártatlanságá­ból kivetkezteté; ez okból félénk, durva, bízatlankodó, fösvény, szeretet­len, hálátlan, önző. Nem él abban a j o g, nem az emberi természet tisztelete, — legfólebb a bot félelme, míglen vallásra nem akad, melly őt valóban nemesíteni képes. Ez oka, hogy ő ámbár egész világ iránt bízatlankodó, legelőbb is papjához fog bizalommal, szere­tettel és tisztelettel viseltetni mint ollyanhoz, kit hivatalból éjfélkor is látott az ő, szalmán nyögő betegéhöz kegyes nyájas vigasztalóul járulni. Igen ő mindinkább át fogja látni, hogy csak a kereszt édes igája alatt találj a föl a vigasztalást, megnyugvást és boldogságot. Tapasztalásból vont nézetek ezek s igazságok, mikből a vallási s erkölcsi nevelés-, vagyis a lelkészet fontossága s egyszersmind az egész polgárzat iránti órdemmagassága világos. A lelkészek vol­tak művelői, bárdolói a kelet nyers népének, mi leginkább vallási oktatás által czéloztatott. — Midőn a keresztény vallásjótényeiről szó vagyon, a vallást hirdetőjétől elválasztani nem lehet. A nyers természet fia, kinek különnemü viszonyaiban jótékonyul jelentke­zik a vallás, ezt ennek hirdetöj étől nyerte: a vallás hírnöke veté annak termő magvát a fogékony kebelbe, hol a csira sarjazott, a növény virágra fejlett s a hírnök ápolása alatt üdvösen gyümölcsözött. A szent religio volt az, mi olly gazdag ajándokot nyujta; lelki kin­cseket, üdvszereket oszta; fényt árasztott-, de fölavatott szolgája által az egyház kezével. És egész a leggyöngédebb érzelmekig hatott; ma­gokat a gyöngeségeket, az önzés vágyait fogta szembe, rendezé, vezeté, sőt kielégítő, ha lehetett, Az első magyar megtérültek vallástudománya természetesen csak a főczikkelyek ismeretéből állhatott, a szent Háromság tanából, mire a gyakori keresztvetés emlékeztető; a hiszekegyből, Úr imádsága-s üdvözletből. A dolog veleje, tudni illik a po­gány szertartások elhagyása és simulás a keresztény törvényhöz ezzel- eléretett. A hitoktatók egyúttal szelidítők lőnek, holmi minden­napos ismeretek közlése, az életmód szabályozása, kivált étkek megválasztása, gyöngédebb elkészítése által.

Next

/
Thumbnails
Contents