Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
29 tása a római zsinat parancsára. —A calendai testvérületek. Szerzeti életszigor hatása a földművelőre; tekintélye. A szerzetes lovagok nemesítik a magyar nemesnek kedélyét: keresztes (rho d u s i) lo v a go k szigorú szabálya. M a rg i t asszony kérelme apjához (IV Bélához). Szent Erzsébet tisztelete a magyarok közt. Mind azt, mi az első (hellenrómai) művelődés és polgáro- sult szokások, jobb erkölcsök kincstárából a város és falu lakosának birtokában volt, a népvándorlat pusztításaira következő századokban egyedül papjának köszönhette. A kézi munkában s kenyérkeresetben izzadó ember kevés örömben részesül; a fáradalmas, minden izmát feszitő, erejét fogyasztó dolog megsavítja nedveit, kedélyét elkeseríti. A tulajdonnak a köztelekből történt kijegyzése uj viszonyokba helyezé őt, s a vad állapotnak öntudatlan ártatlanságából kivetkezteté; ez okból félénk, durva, bízatlankodó, fösvény, szeretetlen, hálátlan, önző. Nem él abban a j o g, nem az emberi természet tisztelete, — legfólebb a bot félelme, míglen vallásra nem akad, melly őt valóban nemesíteni képes. Ez oka, hogy ő ámbár egész világ iránt bízatlankodó, legelőbb is papjához fog bizalommal, szeretettel és tisztelettel viseltetni mint ollyanhoz, kit hivatalból éjfélkor is látott az ő, szalmán nyögő betegéhöz kegyes nyájas vigasztalóul járulni. Igen ő mindinkább át fogja látni, hogy csak a kereszt édes igája alatt találj a föl a vigasztalást, megnyugvást és boldogságot. Tapasztalásból vont nézetek ezek s igazságok, mikből a vallási s erkölcsi nevelés-, vagyis a lelkészet fontossága s egyszersmind az egész polgárzat iránti órdemmagassága világos. A lelkészek voltak művelői, bárdolói a kelet nyers népének, mi leginkább vallási oktatás által czéloztatott. — Midőn a keresztény vallásjótényeiről szó vagyon, a vallást hirdetőjétől elválasztani nem lehet. A nyers természet fia, kinek különnemü viszonyaiban jótékonyul jelentkezik a vallás, ezt ennek hirdetöj étől nyerte: a vallás hírnöke veté annak termő magvát a fogékony kebelbe, hol a csira sarjazott, a növény virágra fejlett s a hírnök ápolása alatt üdvösen gyümölcsözött. A szent religio volt az, mi olly gazdag ajándokot nyujta; lelki kincseket, üdvszereket oszta; fényt árasztott-, de fölavatott szolgája által az egyház kezével. És egész a leggyöngédebb érzelmekig hatott; magokat a gyöngeségeket, az önzés vágyait fogta szembe, rendezé, vezeté, sőt kielégítő, ha lehetett, Az első magyar megtérültek vallástudománya természetesen csak a főczikkelyek ismeretéből állhatott, a szent Háromság tanából, mire a gyakori keresztvetés emlékeztető; a hiszekegyből, Úr imádsága-s üdvözletből. A dolog veleje, tudni illik a pogány szertartások elhagyása és simulás a keresztény törvényhöz ezzel- eléretett. A hitoktatók egyúttal szelidítők lőnek, holmi mindennapos ismeretek közlése, az életmód szabályozása, kivált étkek megválasztása, gyöngédebb elkészítése által.
