Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
162 neveié ezt Bajzáth p. 2000 fttal stb. Koller a veszprémi gyámházra 8000 ft hagyományozott; Bajzáth szégyenkedő szegényekre 6000, 12 szegény deákra 6000, szegények élelme és gyógyszerére 20,000, özvegyek, árvák-térenczek javára 21,000, károsult jobbágyaira több ezer ft a szent Dávid czímü árvaházra 40,000 ft. A veszprémi papságnak szenvedő emberiség fölsegélésére tett ajánlatai már fönebb, az egyházi alapítványok rovatába foglaltattak, hol azokat pótolva kell olvasni. Tetemes és nagyon érzékeny vesztességre jutott a szegénység, midőn a jesuiták s más szerzetek eltörlése után menedékhelyeket többé nem re- mélhetének a nagyok- és kicsinyektől többnyire elfeledett fogyatkozásai fedezésére. A városok, hol a szerzetek tanodái, monostorai virágzónak, az eltörlés korában elszegényüléstől tartottak; álladalmi tartozásaik teljesítését győzhetni ezentúl alig remélék; szemem előtt áll egy királyi városnak, országgyűlési követeinek adott utasítása, mellvben a nádori kapuszámok leszállítását azon okból kívánja, mert a jesuiták több monostorok, s az egyetem elvétele s eltávolítása az ő körűidéből csekély számolás szerint őtet nyolczvan s több ezer forint pénzforgalomtól fosztó meg x). Az eltörölt szerzetek javaiból az eddigien említett vallási, tudományi stb alapítványt ár ok és a polgári testvérületekalapitvány- tára — fundus confraternitatum civilium — állitatott föl. Ennek eredete a polgárok és deákok közt jesuiták és lelkészek vezetése alatt rendezett máriai s más nevű kegyes társulatok alapítványira megy vissza; ezen tár öszvegeit 1791- és 1792-ki királyi rendeletek (tudja az úr Isten, milly magas fölvilágosultsággal fitakodólag) tébolyodók intézetének fölállítására forditatják; de igen kevesbült alapja, midőn 1795-ben Zágráb megye kórodájára 14,188 ft, 1805-ben a fiumei gyámház és szegények intézetére 38,813 ft, 1806- és 1807-ben Buda városnak gyámháza emelésére 6327, és a pestire még 1797-ben 3562 ft adatott belőle. Ezenfelül 1806-ban az irgalmasok 27,734 ft vőnek; 1827-ben a téboly odottak eltartására és a bécsi bolondházra 2875 ft, a váczi siketnémákra 3386, a budai erzsébetiekre, a posonyiakra, a budai ir- galmasokra öszvesen 10,340 ft adatott ki. A győri, 1763-ban 100 gyermekre számított árvaházra Eszterliázy Ferencz cancellár adakozványán kívül a plébánosi köztárból 1773-ban 10,000 ft vétetett; egyliáz- megyénkint tartott gyűjtemény hozzájárultával ezen árvaház tőkepénze, midőn 1780-ben Szenezre átvitetett 42,750 ft, midőn 1785-ben a Szé- chenyi-Kollonich féle házba Posonyba költözött, több kegyes hagyományok erején már 77,790 ft tőn. A Sz é c he nyi-Kollo nie h féle házból, melly szegények intézetéül alkalmaztatott 1795-ben, az árvaintézet a ') Eredeti oklevélből: „Nóta pro ablegatis diaetalibus intuitu portarum palatinalium. — 2-do quia considerata circumstantia retroactorum 30 et ultra annorum, ubi societas Jesu, tot monasteria, Universitas in hacce citte fuisset, per abolitionem horum cittas annue levi calculo 80 et ultra mille flor, circulationem amisisset, juste devalvationem portar. palat, petere potest.
