Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

128 schlug inen I). M. Luth. stracks ab. Den sprach er si wüsten wie es Christus hette eingesetzet darumb sollen bleiben si in und bey der gemei­nen Ordnung der Kirchen. Da si gleich die Wort nicht verstünden, so wüsten si doch das Christus Ordnung und Einsetzung rechtschaffen, wahrhafftig und sein Testament were und in der Kirche zu Wittenberg öffentlich und in ge­mein gereicht, und geben würde durchs und im Wort darumb solten si sich nicht von der Kirche absondern. Denn es were ihren Gewissen viel sicherer, und der Kirche weniger ergerlich da si des Sacraments in gemei­ner Communion mit dem Hauffen brauchten, welches si auch darnach gar behorsamlich theten, und danckten Gott und dem Doctor“ *). Ez alatt t. i. a magyarok németesítése korában , horvát atyánk fi­aiból ideszakadott főpapok is, mint Ve ranch ich, két Draskovich sth. magyarul írnak, leveleznek, tanítanak2). Nem ok nélkül mondaték az 1822—ki egyházi értekezésekben: „Páz­mány, Telegdy Miklós, Monozlai, Balásfi, Veresmarthy sth. írásai hányat vissza vezettek a catholika Anyaszentegyház kebelébe? De üdénkben áradhatott volna e annyira akár a hitlenség, akár az erkölcstelen­ség, ha Lelki Gondviselőink, akkor mindgyárt, midőn hazánkfiai az olvasás kívánsága által sürgettetvén, a külföldnek hit, s erkölcsveszlegető írásait mohóbban kapták, a még el nem fordult elméket (mivel a kikre leginkább szükséges volt volna hatniok, az egyházi közönséges oktatásoktól elidege- neltek) sükeresebb, s keleinetesebb ellenirásokkal iparkodtak volna az igaz­sághoz s erkölcshöz függeszteni 3) ? De azon igen is őrködött a cath Clerus, miszerint a magyar hitokta­tás őrve alatta római egyházzal törvényesült öszvekötésünk meg ne sza­kadjon; miszerint népünk holmi magyar férczelvények tévesztéseinek zsák­mányául ne essék. Oláh érsek az 1560-ki zsinatban megújítva a régi szabályokat minden újabb anyanyelvi vagy latin éneknek szentházbani használatát eltiltá, kivévén az ősöktől hagyottakat, vagy ujan főpapilag helye­seiteket („sub gravi poena committimus, ne vulgares ullae, aut latiné etiam cantillenae praeter eas, quas ante centum annos maiores nostros certo approbasse constet: aut praeter eas, quae post hac a nobis fuerint appro­batae in templis maxime admittantur: ne sub specie pietatis, hungarus po­pulus, natura alioquin ad divinum cultum propensus, in errores inducatur: sicut proh dolor, fieri nostra aetate in pluribus locis videmus“ 4). —- Ha- sonlag határozott Pázmánynak i629—ki zsinata is „quoniam ante, et ‘) Luther Tischreden c. 13 vom Sacram, des Altars. 188. 1. lipcsei kiad. 1377. ') Veranchich lev. Kassa polgárihoz: „mostansággal keztiink walarni evreg ablakokat eoteot wagy hatot chynáltatni, kiknek chynáltatására zeokeoseck wagiunk, coweg ablak giártó nekul. Azért kériuk kgteket, mint barátinkat bogi kulgitek állá az ti eoueg ablak gyártótokat mind járást, ki mjnden zerzámával euegel byuen és ónnal, kinek munkáiát és marháiét jól meg fuzetyuk.“ Nyelvem!. 2. v. t. 173. ®) Idéz. hely. 1, 171. 4) Oláh praec. Cap. rel. c. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents