Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
115 liubasóczy János, Borkovich Márton, meg a királyi cancellár (és Leopold úgy nevezte „Jó tanács angyala“ Pálfy Tamás nyitrai püs- pök. A kedélycsillapítás eszközeiül az alkotmány helyreállítását és sértetlen föntartását ajánlák: Ilocher elnökre illy beszédek kedvetlenül hátának s a nemzet tiszteletteljes képviselői jelenlétében a magyarokat árulóknak szi- dalmazá. Elnémultak országunk nagyjai az idegennek ezen kifakadásán: csak a nyitrai püspök emelt szót, fölvilágosítván az ílledeleml'clcdőt, mikép a magyar nemzet, ha ősi szabadságát, melly letiportatott, egy Ilocher és hozzá hasonlók ellen védelmezné, árulást nem követ el. „Hát föl sem sóhajthatunk, mond, midőn egy részről az elégületlenek sanyargatnak, másról pedig a külföldiek nyúznak? Ilocher igényeivel a magyarok mitsem gondolnak, kik királyuknak nemes szándokát ismerik“. — „Igen, viszonozó Ilocher, szerencsésnek tarthatná magát a király, ha tiz magyar közt egy hívre találna“. — Ez sok volt. „Ilocher s affélék önkényének ellenszegülni, hűség a király iránt, felel a fölingerült cancellár; Leopol- don kivül német nekik nem parancsol: Ilocher és a magyarok ugyan egy úrnak szolgái, azon különbséggel, hogy a magyarok közt egy sem ollyan gaz — nebuló — mint Ilocher“. Arra fölszökik a köszvényes Batthyányi s a püspök szavába vágván : „Menjünk el“, monda s kiment, és mind valamennyi követte őt 1). Széchenyi Pál kalocsai érsek is egyik megmentője lön a magyar alkotmánynak, midőn annak lényeges megváltoztatásán, hogy in egsem mi- lésnek ne mondjuk, látszatra már maga Kollonich prímás és Eszter- liázy nádor is megegyezett. A császár tanácsosai azt akarták, hogy Magyarország ezentúl austriai törvény szerint kormányoztassék; a királyi tanácsban jelenlévő magyar főurak mind elhallgattak : csak az érsek terjesztő elő, mikép már az újítás módja is törvényellenes, minthogy ollyaténokról csak a magyar haza határaiban és országgyűlésen értekezhetni. Az itt jelenlevő magyarországi képviselők csak a törvény korlátái közt maradó ügyekről tanácskozhatnak; az illyesminek hírére támadandó iszonyú kedély- háborodást és talán a helforrongások soha sem szűnendő szomorú sorát nem is említi. A király nem volt az indítvány szerzője, hanem tanácsosai; és meghallván Széchenyitől, hogy amaz a nemzetnek legnagyobb bántalma s fölzenditése nélkül nem történhetnék , az ügyet többé nem említette. — Egyébiránt Széchenyi Pálnak ebheli és kiváltképen Rákóczy Ferencz herczeggel váltott levelei nevezetesek, mikből egy részről a herczeg nemes indulata, másról az érseknek magasztos honszeretete példaadó fénykörben tündöklik ! Egész könyvet kellene írni, ha Széchenyi érsek érdemeit kellőleg akarnék kitüntetni 2). Rettenetes csapások közt köszöntött he édes hazánk helyreállításának ideje, melly a török kiűzésével kezdődött. Ezen a kiűzésen kivül a ') Koroéli Hist. 3, 29. 53. 2) Kát. Colocz. 2, 122. — Kát. 36, 417. 709. — Fessler 9, 477 s köv. lap. — Histoire des Beyolutions de Hongrie; á la Haye 1739. 1, 182. s köv. lap. 8 *
