Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
ni lárdabb férfiú is: nem csoda, fia ezen kor eseményeinek felszínére a felizgatott óceán fiullámainak mélyéből az elfajulásnak addiglan nem látott szörnyetegi merülének föl: Veránchicfi levelei hű tiikört nyújtanak élőnkbe az akkori állapotok szemlélésére. Nem csak az ő, hanem minden kortársinak az lön illy megrongált helyzetekben nézete, mint a miilyen egyik levelében olvasható : ,,qui nohis fiahunt venti his navigabimus *).“ Veranchich Antal polgárzati érdemeit az egykorú fejdelmek s főurak méltányolták. Megvallá hogy uj hazájának mindennel tartozik. „Minden, mi vagyok, Magyarországtól vagyok, így írt 1547-ben Capelli Ferencz velenczei patríciushoz; mert az engem mint gyermeket befogadott; tőle vevék nem csak sok kényelmet, hanem sok méltóságot is s olly állomást, miilyent hazám nem adhatandott. Azért illik, miszerint Magyarország szolgálatában állandóul maradjak s érette mindenemet veszélyezzem* 2).“ Követjárásai 1535-ben kezdődtek: akkor VIII. Henrik angol királynál János ügyeiben járt, rotterdami Erazmussal s a külföldnek más tudósi- val megismerkedett3). Azóta mind keresztény mind mozlim fejdelmeknél, (Pesti Gáspárhoz irtlevele szerint) 28 esztendeig szünetlen követségeket járt4). Főhb érdeme volt a magyar hazának óriási ellenségével kötött nyolez esztendei fegyvernyugvás. Erről magasztos dicslevelet irt Procule- janus Antal V. Piushoz5). \ magyar nemzet szakadékinak új egyesítését kisérték meg Rudolf alatt Báthory Endre hihornok, Náprágyi Dömötör erdélyi püspök s más magyar főpapok; Carilli Alfons jesuita az ügyvitel lelke, Báthory Sigmond erdélyi fejdelem korában. Forgách Ferencz nyitrai püspök, Pétbe Márton kalocsai érsek, Szuliay István egri, Mikáczy Miklós váradi, Zalatnoky György pécsi, Veranchich Faustus Csanádi, Bratulics Simon szerémi, Újlaki Lajos bosnya püspök, Pázmány Péter jesuita és szerzel társai a vallásos Rudolf császár s király pártfogása alatt, a török háborúnak szerencsés folyamán föllelkesülve, uj sarkala- tot adtak, az ügyek javítására; a vallási felekezetesség kiirtása végett mindeneket elkövetének, jól tudván mikép ez örökös oka a kedélyek szakadásának. De a foganat koszorújához közelgő iparkodásit mind ezeknek, mind lelkes utódiknak a vallás őrve alatti lázadások egész százada megállította. A Protestantismus fegyverrel török, tatár, svéd, német, frank segédcsapatokkal • vívott ki magának elsőséget, jogokat miknek birtokába aztán törvényesen helyeztetett. Forgách Ferencz és Pázmány Péter prímások s főpapi társaik, papok, jesuiták, panlinok, ferencziek, hithirdetése, iskolázása s polgárzati befolyása következtében történt, hogy a fegyver zajos dia— ') Kát. -21, 019. 2) Veranchich lev. Kat. 21, 067. 3) Engel id. hely 2, 159. ‘) Veranchich lev. Kat. 21, 910. "’) Kat. 25. 65.
