Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
64 adatni szokott díjak őt illeték; polgári nem nemes és vidéki iíjakra nézve szabály volt, hogy elemi oktatásban részesülő gyermek első évben 50 magyar fillért fizetett, másodban egész forintot; ha többet adtak a szülék, az alolvasó elfogadhatott. Magány oktatás adására nem érvén az olvasd, öt-ha- tonkint iskolasegédére bízhatta az ifjakat; kiknek dijaiból csak felet maga húzott, másik felét a magányoktatóknak hagyta, kiket a városon énekaj- tózva — patrizálva szedett pénz (pecunia recordationum ut vocant) — illetett. Lekötelező magát az érsek és a káptalan, hogy a segédek fon tartására adakozni fognak s minden kanonok egy ifjút sajátul neveltet. Az olvasó tiszte vala minden vasárnap s ünnepen gyermekeinek az Evangéliumot magyarázni és a hittanulmányt előadni; hétköznapokon magyarázta a nyelvtant s ebben a helyesírást, kiejtést, szószármaztatást, szókőtést, aztán a költőket, úgymint: Virgilt, Iloráczot, Ovidol (exceptis quibusdam operibus lascivis), Terenczet; szónokok közöl Cicerót, Quincti- liant; történetészekből Titus Liviust, Sallusti üst, Caesar com- mentárjait stb, mellyekből a nyelvtan szabályit s használatát mutogassa. A szabad müvekből adta elő a vitázat-, szónoklat-, számvetés-tant s más szabad müveket. — Ila némi vagyonhoz jutand az alolvasó, azon legyen, miszerint tanult oktató társokai fogadjon, kik mind ön magok olvashassanak föl, mind a felolvasóit tárgyak ismétlésére s elméltetésére alkalmaztassanak. Hébekorba a fölolvasott tárgyakról vitázatokat tartasson ; szónoklati gyakorlatokat el ne mulaszszon ; ön maga pedig a szokott zöld csütörtöki s szent Lucza napi, valamint zsinati beszédeket is tartsa. — Legalább egyszer egy hét alatt írandó tárgyakat ad föl deákjainak, hogy mind folyó, mind kötött beszédben gyakoroltassanak *). — Tartson az alolvasó azon- fölül karénekest (succentorem scholasticum), ki iskoláját mind világi, mind gergelyi énekre (tam in figurativo, quam etiam gregoriano cantu) oktassa. Asztaluk a plébánosnál legyen; állítsanak körözőt (circatorem), ki az iskolások önviseletére, meneti rendre, s erkölcsire vigyázzon; a szülék he- lenkinl egy bécsi fillért adnak neki, és magzataik haladását látván, az oktatókat hébekorba ebédre vagy vacsorára is hívják meg“ stb. Ezen iskolának főnöke volt Ilii cin us Péter, később szenltamási prépost; 1572-ben Kutasy János később esztergomi érsek, kiről Telegdy- höz 1572-ki dec. 2-án irt levélben így nyilatkozik Veranchich: „Kutasy János választásában tanodánk gondja viselésére nemcsak megegyezünk, hanem alá is Írjuk s teljes lelkűnkből helyeseljük: minap mindeneket megigérénk neki, mikre ide jöttében szüksége lesz. Az ifjú nem tudatlan, sőt annál is műveltebbnek hiszszük, hogy mindeneknek tetsző szerénységét, erkölcsi fedhetlenségét látjuk: ha tehát Pécsből megjő, állítsa bé kegyelmed s intse meg, miszerint eskölcseit ne változtassa és Socratesképen mindig önmagához maradjon hasonló, jellemét ha csak nem jobbra ne változtassa *) Az emlékirat e helyt nagyon romlasztva csak ezeket foglalja: ,,— themata secundum captum ..............ut tam ..... oratione quam carmine Epi . . conscribant, quas postea vel per se, vel per alium emendent.“
