Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

47 austriai tartományosnak. Továbbá igy beszél: „noha nyitrai egyházmegyéin elődeimnek mint Telegdy János, Gubasóczy János hagyományainak következtében elégséges lelkészekkel van ellátva; még is a megkivántatott nyitrai papnöveldére 5000 tallért hagyok, részint Krajna, részint Csasztkócz s némelly réteken biteleztelve; azonfölűl a Zichy Péter grófnál kama­tozó 10,000 ft. azon föltétel alatt, miszerint a nyitrai káptalan legalább nyolcz (ha nem több) jó erkölcsű ifjút tanitasson a nyelvtan, költészet s szónoklatban.“ Erőfogyott lelkészekre adott 6000 ft., melly Illésliázy Miklósnál gyümölcsözött; lutheri és kálvini megtért hitszónokok eltartására 4300 ft.; szegényebb plébánosok fölsegélésére 5000 ft.j; az esztergomi káptalannak haladatból 4000 ft. és drágaköves pásztor botját, a posonyinak 3000 ft., szepesinek 3400, nyitrainak 3000, gyászmisékre és az isten­tisztelet gyarapítására. — „Van (úgy tartja tovább végrendelete) Szepes me­gyében L e eh ni ez kolostorom, hajdan karthauzi, mellyet világiak kezéből 30.000 fton váltottam ki, ezt minden javai’s oklevelével a kamaldoli atyáknak adom, miszerint szabályuknál fogva Istent szolgálván, naponkint bűnös lelkemért legalább egy misét mondjanak; állandó maradhatásuk okáért honunk fiait fogadják magok közé, kik mind a nép kedvezéséi bírják, mind a monostor javainak nagyobb gondját viseljék. — Midőn minden ingó s ingatlan vagyonomatelvesztém adtam voltFoglmayer Ferencz jesuita tar­tományosnak és Hevenessy Gábor bécsi házfönöknek éltem biztosítására 20.000 ft.; ezen öszveg holtom után az eperjesi jesuita házra há­ruljon, miszerint a magyar ifjúságot legalább a szónoklati osztályig oktassák; más 20,000 ft hagytam a bécsi keresztes barátoknál mellyből holtam után kolostort építsenek maguknak,Budán vagy más helyen.“— Öltözékeit Ghillá­nyi György növi püspök s esztergomi kanonok szegényebb lelkészek közé osztandotta föl. Szentimrei növeldének 200 ft hagyott. Mátyásfalván szent- házat emelt; ezüst medenezét, korsókat, csöngelyüket, feszületeket (egyik ezüst, másik korátokból müvészetileg készítve) sok kendőt, egyházi öltözéket, más kelyhet misekönyvet s elefánt csont feszületet megyéjének valamelly sze­gényebb egyházára hagyományozott; székegyháza nyerendé nagyvas szekré­nyét, hol mise ruhák, süvegek, szentségmutatók mind arany- s ezüstben hímezve s drága kövekkel kirakva voltak; 12 ezüst tálcsáját, 20 ezüst tálját újabb kori müvet, régibb ezüst asztalszerivel azon nyitrai plébánia kelyheire rcndelé , mellyeknek szent ékszereit a lázadók rabolták el. Török sző­nyegeiből a Mátyásfalvi szentház 2, Nyitra városi 2, szepesi 3, és radosnyai egyet örököl; a többit két unokája veendi. Vagyona szerzésére vonatko­zólag mondja: „non ex praelaturis et beneficiis Ecclesiasticis, quae mihi nonnisi in provecta aetate (circa annum 1690 praepositura Scepusiensis, et 1696 Episcopatus Nitriensis) obtigerunt, verum ex solerti administra- lione in capitulis, summo labore, propria virtute et industria conquisivi.“— A végrendelethöz később csatolt pótolékban első pont alatt ezeket mondja: „értesülvén, mikép némelly magyar vármegyékben, névszerinl Liptó, Trcn- chin, Túrócz s többekben tömérdek sok nemes ifjú a hitben tévedez leg­inkább azért, mivel elemi iskolából kilépve fogyatkozás miatt tanulmányait

Next

/
Thumbnails
Contents