Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
24 Hét század viharainak nyomulta s dühödte korában a barbárság megállítja, közönyösitője s szétoszlatja gyanánt szemléltük honunkban az egyházat: és ezen új elvadulás gátjául is az egyháziakat látjuk fölállani, noha csak akkor, midőn az észrevétlenül s alattomban terjengő baj már kiáltó következésekben nyilványodott. A kényuralkodni akarónak első szembefogói s ellenkedői ajesuiták, a szerencsefinak még koptatlan csapásai alatt áldozatul estek és más sorsosikat is magokkal vonták az enyészetbe. Rettegett a világható jesuita tudományra a fölszínes műveltség és tántorít- hatlan lelkűk erélye elől sápadozott a férfiatlanult puhaság. A polgári hatalom szemeiben hályog akadályozd a tiszta látást; elfödözgeté a vakandok túrásokat: ez által támadott az egyházi rend soraiban ama roppant rés, minek betöltésével kellett soká foglalkodnia, e miatt pedig a kün rendezkedő táborhelyeket vesztenie őrszemei elől. A múlt idő birtokában vagytok már, hazám s vallásom védei, jótevői lojolai társak! — Egykoron, midőn a századok folyama távolabb óceán hullámira viendi a kort, melly pályátok tanúja vala s ez ivadéknál később nemzedékek érkeznek a történet sorompójához, ajtatos bámulat- s vallásos illetödéssel fognak emlékezni réatok; a távolabb eső álláspont könnyíteni fogja elfogulatlan álnézeteiket. Mint a merői) s hindu világnak vesztett nyomait, úgy fogják szedegetni földi léteitek parányjeleit. Az értelem birodalmában épített váraitok-, a vallás egyetemében rakott városaitoknak a nyers anyag mozgalmai alatt történt földulatásán szánakozni fognak ! A jesuiták bevégezék hivatásukat és szétoszlatva nagy hézagot hagytak mind a tanodában, mind a szentegyházban. Elleneseik egyike, Kovachich Márton a betöltetlen fogyatkozásokat így írja le:,,a jesuita rend eltörlése által, mellyre sok plébánián kivíil, a jámbor alapítók papi növeldéket bíztak vala, azokat legjobb kezekbe örökre bízottaknak gondolván, nagy hiány támadott alkalmas egyedekben, kik a plébániákra küldethettek volna. Az első s főbaj érte a papnevelő házakat, mint a mellyek növendékeket adandottak jövendőre ; a megürült plébániákat akkorára, mig a volt jesuiták éltek, s hivatalkodni akartak, ezekkel valamennyire be lehetett tölteni. Ezúttal Fejérvárnak hiányzott öt lelkésze, Komáromban öt, Budavárban négy, Eszéken négy, Almáson (Eszék mellett) egy, Leopoldváros s Ujvároskán kettő, Rosnyón három, Vörös Berény s Bodrogon három, Besztercze, Urvölgy s a közelfekvő helységekben tiz, Selmecz, Moticska s a közel vidékben tizenkettő, liptói szent Mikló so n kettő, Thuróczban a préposti egyház s a convent szolgálatára kettő; öszvesen csupán e helyekben öt- ven hét áldozár kellett“ *). A 11. Jósef alatti szerzettörlések, papnöveldéi átvitelek, változtatások még nagyobb tétovába helyezék a lelkészügyet; az egyház lelki károsodásait szaporíták. Azonban 1797 táján mégis a catholicus papság száma tiz ezer kilencz száz harmincz nyolezra növekedett, mellyhöz ha a helvét vallású 1340, a lutheri 480, a nem ') Kovachich Merkur für Ungarn 1787-ki folyamat 1—6 füzet. 541 lapon.
