Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
7 1543: 3, 4, 5, 27; 1545: 43, 44, 45, 51; 1546: 2, 23, 25, 26, 27, 56; 1547: 12; 1548: 46, 48, 49, 50, 51; 1552: 26, 43; 1554: 20; 1555: 10; 1556: 24; 1557: 23 tcz stb. slb.); iiinél c kor jobbjainak, mint Vá r day Pál, Oláh, Veranchich, Draskovich stb. levelei zsufolvák vádokkal a kor aljasulta ellen; ,,némellyek legnagyobb ínségben, dicsvágyásban, csekélységükben, szemtelenek, mások meg- érdemetlen bőségükben fösvények, gyávák lévén mire sem néznek mint szenvedélyeikre. Valljon áll—e a bon vagy bukik, mellék dolog elöltük“ *). Tudniillik „serdűlő korban van még; de mérésé nem ösmer semmi batári, mond Vörösmarty; Istent, embert ö semmibe sem vesz. Nincsen elölte szeméremnek, böcsületnek, az észnek Érdeme; mindeneket karjával méreget, és oszt Avval igazságot. Nincs olly szentségtelen ösvény, Mellyre, lia vére buzog, ne kívánjon menni hadastul. Kit keze megbírhat, mind ellensége. Magáért senkit sem kiméi, kényére lerontana mindent“ * 2). Irtózott Melanchton 1558-ban annak láttára, mikép a nép fékeresztve már semmi fegyelmet nem tűr; „ha ezen kitűnő gazságot, roppant csintalanságot, s cyclopi vadulást erkölcseinknek komoly javítása által helyre nem hozzuk, szomorú és szörnyű büntetések fognak következni. — 0 örök Isten! ne hagyj illy aggasztó s végtelen pusztításokat történni“3). „Ki mondta volna meg ezeket tíz év előtt, panaszkodik Luther, bogy illy dolgok bekövetkeznek, a mint most tapasztaljuk: de a hús és vér igen istentelen“4). Pedig önmaga okozta a bajt közvetlenül, erkölcsi tanjai által. „A barátok, úgymond, kivált a remeték, kik egyes egyedül élnek, csodálatosak s utálatra méltók; mert vannak nekik sok furcsa, szörnyű csodáik s bolondságaik, különködő mérsékletük, testsanyargatásuk s fenyítékük. Az a baj, hogy a bust sehol sem lehet megigázni vagy rendbe szedni“5). Egyik magyarországi követője Böjtbe István „a hozzá hallgató prédikátorokkal egyetembe így beszél Némelújvárbúl (ír Pázmány): közönségesen vagy kívánság, vagy Gondolat, vagy Cselekedet légyen ; Isten előtt Elvetett dolognak, örök Halálra kötelezőnek mondgya az írás: ha az Isten, az ő Fia érdeméjért, megnem bocsáltya. És ismét: Az Igazság sem az Törvénynek telly esi léséből; melyre egy ember sem elég: sem valaki Jámhorságábu], az mely Istennél nem kellemetes, mert Tckcllellen, nem adatik. Vaj fojtotta volna meg az Ur Isten még pásittyában, ezt az Jó erkölcsök veszedelmére növekedett gazságot; mely minden Jóra való igyekezetei meg fojt az emberben.“— „Olly felekezetre is váratlanul akadtam, ir a magyar protestánsokról lllicinus, mik egymás közt annyira elágaztak, hogy a keleti eretnekségeknek az irók által emlegetett zajlásai ehhüz képest úgy szólván, semmi. — Ki hozott be valaha annyi testi szabadosságot, ezt pedig a szabadság*) Veranchich lev. Csáky Mihályhoz hat. 21, 623. 2) Zalán futása. 3) Melanchton Commentar, in Mathaeum. *) Luther’s Tischreden Cap. 32. von Ketzern, Sekten stb, s) Tischreden Cap. 29. Legenden der Heiligen.
