Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
2 a kárpátok aljának ás Erdély határainak légkörét folyvást ködösilé. Antal nyilrai püspöknek az 1494-ki zsinaton fájdalmasan kijelentett, némelly egyháziak önfeledkezésére s főpapi becsmérlésére vonatkozó panaszáról, valamint a szebeni papságban találkozó néhány ellenkedönek magavetéséröl és az esztergomi érsek iránt tartozott szófogadása fölmondásáról az döbbeni korszakból emlékezünk. Milly eseményeknek szerzőjéül válhalandolt a kedélyeknek illy előkészülete, ha az elfojtott elégülellenségnek kitörésre alkalom nyilandanék, könnyű elgondolni. Midőn tehát egy merész kéz daezos boszújában a tiszteletes szentély fátyoléhoz nyúlt és a rósz velebánásban czélellenes utakon gátolva, azt valójában szét is lépte 1517 évben, a keresztény társaságnak sok tagjaiban meggyűlt rósz anyagra biztosan számolhata. Nem csoda, ha, rövid idő múlva, a fenyegetett egyház kapui előtt idétlen zajjal csődült öszve a vassal s tűzzel fegyverezett csoport s szélrombolásához fogott. Mint másutt, úgy nálunk is az egykori húsz- közönségeknél, vagy ezek közelében ütött ki az új Lutberféle vallási mozgalom legelőször. A lutheri hitújítás körülményei, terjedése s létrehozónak eseményei a köz-, és különösen a magyar egyháztörténetbe tartoznak; ezen iratban csak azt említhetni meg, mikép fogadta annak első jelenéseit a magyar papság, és népének vallását megmentendő, mikép szegült ellene? s ha nyáját a vallás- és erkölcsnek ezen uj romlásától teljesen meg nem óvhatta, mik voltak lehetlenségének gátoló okai? Miután Luther könyvei az erdélyi szászok, szepesiek és sárosiaknál, sőt már a budai tanodában is olvastatva, követők- vagy javalókra szert tettek, mennyire honi ügyeinknek akkortájban nagyon zavart állapolja megengedő, már az 1523—ki, aztán 1525—ki országyülé- sen , nem annyira a főpapok, minta nemzetiségféltő Zápolya i pártiak (azaz Nemesség) részéről hozatott törvény, mellynek szavai így állanak: „egyébiránt a Fukkarok (Fuggerek) s minden kül honi népek, mik az ország kincseit elnyelik s kiviszik, azonnal igazittassanak ki az országból, s helyűkbe magyarok tétessenek. — §. 3. A császári s ve- lenczei követ is küldessék ki. §. 4. A lutheriek is mindnyájan országul kiirtassanak (de regno exstirpentur), valahol találtatnának; nem csak egyházi hanem világi személyek által is szabadon fogaltassanak és égettessenek meg“ *). De Buday vallomása szerint hihető, mikint e törvény erejénél senki sem bűnhődött 2). A libelbányai pap s iskola- mester megégetéséről csak hírek s mondák szárnyallak 3); aztán okául nyilványodék a bányászok s polgárok közti régi visszavonás, mellynek visgálalára Verbőczy István nádor ésRáskay Gáspár temesi ispán ') Conv. Rákos. 1525: 4. 2) Buday 2, 6f>. 2(52. 3) Lányi Magyarföld Egyháztört. 1, öl. köv.
