Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
194 tévé le árváját, követni s utána vizsgálódni ne szabadjon 5). Papházak, monos to r ok valamint jelenkor, úgy, s még inkább a h aj- danban, kedvesen fogadó vendégházul tekintetének, s valósággal voltak is olly korszakban, hol a közlekedés sem olly élénk, sem olly tömött nem vala; hol utazni csak terjedelmes erdők szélein vagy a vizek partjain lehete; minden telve rablók, — utón állókkal; azon fölül sivatagi képben létezett. Az utas szívesen lá- tatott a magyar egyházi vagy szerzetes háznál, mint Mam- b r e völgyében a fénykörös három idegen. A házban reá tiszta vagy fűtött szoba , étel meg ital, és ágy várakozott. Ha utaiban teste boritéka megrongyolt, a jámbor házi úr irgalmából öltözékben s egyéb utravalóban is részesült. Üldözöttek, kalandkereső lovagok, vadászaton eltévedett urak az éj fátyolában a monostor ajtajára kopogtak és az öszvetársult feleknél baráti elfogadást s vigasztalást leltek. Búcsújárások Romába, meg szent földre gyakoriak lettek a tizedik század utolsó tizedei óta. A Romába utazó ájtatos Magyarok számára szent István Ravenna városban szent Péterhöz nevezett monostort épített s alapitványnyal látott el, Romanus ravennai főnök megegyeztével; Géllé rd püspök az üdvös gondolat apja, a monostor szentházát beszentölé 1037. — Az apát s társai az utazó magyarok meg a királyi hírnököknek szeretetes elfogadására s megven- déglésére köteleztettek. A király huszonöt font tiszta ezüstöt s úti költséget ajánlott 2). Szintolly vendégház Romában, Konstantinopolban, Jerusalemben is vala. Szegényeket, mond a szerzetek ellensége Vadián Joakim, a régi monostorok olly bőkezű készséggel segitének , hogy nem annyira szerzetlakok, mint inkább vendégházakul neveztethetének: mert a zárda közelében , gyakorta annak körfalai közt voltak a szegények fogadó szobáik, gyámházak — hospicia — nevet viselve; miilyen volt Szentgálon fSvajczban) a templom tő szomszédságában szent Othmár vendégháza, mellynek neve maiglan főn van-------— voltak szerzetesek kika betegek ágyaihoz — „ad pedes aegrotorum“— örömest járultak , s azt hivék , C hris tust fogadják , ha szegény pórt fogadának. Lelkűkben Christusnak szózata élt: „szegényeitek mindig lesznek ; engem nem mindig fogtok bírni“ — 3). Ezen szent intés valóban lelkesítő is mindenkor egyházunk főnökit s alárendelt tagjait. Csupán csak azért egyetlen a nyomban előhozandópélda, mert gyéren vetett emlékeink kérkedő Írásra hanyag ősöktől erednek. Iszonyú éh faggatá II. Gejza kormány- latának elején (1143-ban) a magyar tartományokat és a magyar főpapok legkészebben siettek a szűkölködő nép fölsegitésére; (Szörényi ') Chateaubriand Genie du Christ. 2, 215. 2) Cod. dipl. 1 , 331 s köv. 3) Joach. Vadiani de Collég, el Monast. Goldastnál 3, 26.
