Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
187 Á keresztháboruk korszaka múló félben volt s többi közt azt a jó gyümölcsöt is termesztő, bogy az emberi egyed böcsét megta- nitá. Jeles értekezésre nyújtott IV. Béla alkalmat a pápának, midőn Tim oth ézágrábi püspök választását ellenezvén 1266-ban, ellenmondásának nagyon rósz indokát választá: Timothénak nem nemes szüléktől származását neheztelő. IV. Kelemen kijelenté a kereszténytörvény értelmét; elbeszélő a néposztályok eredetét a teremtés óta, egész az akkori polgárzat szerkezéseig s végre mondja: ,,nec ei posset obesse originalis servitus etsi de ipsa constaret, quam dignitas episcopalis absorbuit et elisit“ ]). Ékkortájban egyházi birtokosok nagy számú jobbágyot szoktak fölmenteni szolgaságból, annyira, hogy a teljes szabadságban élőkbül az ur semmi hasznot nem húzott, legfó- lebb dandárainak fényesb kiállítását érte el. A tihanyi monostornak 1267-ben olly számos lovasai „jobbagiones equestres“ — voltak, hogy IV. Béla számuk kevesbitését rendelő, L őr in ez nádor és somogyi ispán által; tizenkettőt az apát kiválaszthata magának, a többi szolgai osztályba taszitatandott — „in conditionarios populos.“ — Az apát mindenek előtt kedves emberei — Péter sPouka — (Kuze ispán fiaiért) esedezett, kiket a nádor lovaslegényi osztályban mégis hagyott; úgy még tizet; többi a nádornak s általa a királynak kö- nyörgött, kímélné meg illy gyalázatos visszataszitástól őket, — „ne ad popularia et conditionaria servitia ignominiose redigerentur“ — ők a teendő szolgálatot az apátnak évi adóval kiváltani készek, — mit a király akaratjából Lórin ez nádor helybenhagyott s rendelő, hogy az apátnak egy telektől fél fertót adjanak évenkint, de két határnapon (szent György napján mintegy 45 krajezárt, szintannyit szent Márton napján) ; egyébre nézve szabadok s királyi fegyveresek —„exercituales Domini regis“ — maradnak, mint eddig voltak 2). — Mindazál- tal 1270-ben új felszabadítások történtek, midőn Jeromos tihanyi apát s monostora a szelleusi (Veszprém mellett) jobbágyokat (névsze- rint Hodov, Seme, Endre, March, Vid és Fithát) kocsin teendő szolgálattól fölmenté, és pedig azért mert „religioso praeposito conveniens esse dignoscitur, Christi pauperes onere servitutis oppressos modis congruis relevare iustoque moderamine per gratiam liberatoris humani concessae fidelibus participes efficere libertatis 3).“ . Az emberélet böcsültetni kezdett, kivált hazánk második alapitója, IV. Béla alatt. Udvard tatárok alatt kipusztulva s népektől megfosztva, IV. Béla ajándokából Resseul német lovag birtokába jutott, ki azt idegenekkel népesité; mint a király oklevele tartja: „decunctis mundi partibus homines tam agricolas quam milites ad repopulandum terras depopulatas edicto regio studuimus convocare.“ A jövők ingyen D Cod. dipt. 4. 3, 358. 2) Cod. dipl. 4. 3, 418. 3) Cod. dipl. 5. 1, 78.