Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

155 Tanodákban magyar nyelven folyt az oktatás, mint ezt amaz iskolai könyvek füzetében örömmel láthatni, mellyet Zalkay László a sárospataki monostor iskolájában 1488 táján tanulva, saját használatára leirt és hol többi közt egy latin pásztori költemény, latin, és magyar értelmezéssel foglaltatik, mint ezekről annak idejé­ben bővebb tudósítást nyujtand szerző '). A magyar nemzeti nyelv ápolását s illetőleg nemzetiségét akarák biztosítani az 1445-ki, meg 1458-ki, kivált 1494-ki rendek, midőn az idegenek mellőzését sürgeték; főpapi, zászlós, várkapitányi hivataloknak reájuk ruházását tilalmazák 2). Mire nézve e századi fő­papjaink, aSigmond és Corvinféle néhány önkényes rósz sükerü nevezésen kívül, mind tős gyökeres magyar emberek voltak, kik közül sokan (mi magában nem szerentul nagy dicséret) németül sem tudtak. így a némái Treutul tárnok, — posegai ispánnak 1404-ben Verzeth Miklós mester ügyében tartott törvényszékén jelenlévő főpapok és főurak egy német oklevelet csupán ügyess hiv tolmács segítségével érthettek3); Szakmáry Györgyrül a kas­sai eredetű magyar lelkű prímásról Írják, mikint a Lőcséről Eszter­gomba hozatott német épitőmesterrel csupán tolmács által beszélhe­tett 4). De szláv ul a sok nép miatt soknak kellett tudnia, mint Corvin Mátyásról, Pruis János váradi püspökről kiknek szláv oklevelit a Nagyszombat városi levéltár őrözi, bizonyos. — A magyar­ság még ekkor megtörheti en égé szét képezett; családjaiból eze- ret meg ezeret ki nem horda még haremjei — falvainak népesitésére a Török; laktalan pusztáinkra nem csalatott még be annyi sok német, rá ez stb, ki az egykoron törzsökös magyar helyekből maiglan ide­gen ajkú várost alkota. Nemzetségi igazak őrzetén (hithelyeken) s nemzeti nyelv ápol atán kívül a magyar nemzetiség föntartá sában akkor is működött a magyar cath. clerus, midőn a nemzet kebeléből szakad­ván önmaga, abból mit az egyházszolgálat jutalmaképen nyert, s taka­rékos szorgalommal bővített, magyar rokoniról meg nem feledkezve akkint gondoskodott, hogy a régi tős gyökeres családok az elörökölt fényt tovább viselhessék, a hanyatlót fölépíthessék; mellék ágakra ter­jeszkedvén gyarapithassák; sokszor póri vagy polgári házának a nemes­séget nyerte a pap, s a magyar hazának hasznos nemzetséget ajándé­kozott. így az egyháziak családépités által is fontarták a nemzet léteiét. Gyakorta fényes családok az által is nagy jótényt tapasz­taltak az egyháztól, hogy a nemzetség némelly tagjait a maga ') Zalkay László Írott kónyvfüzete az esztergomi káptalannak nagyszombati könyvtárában. *) Supplem. ad vestig. Comitior 2, 27. — Pesti országgyűlés törvénykönyve Cornidesból Kai. 14. 72. stb. 3) Cod. dip]. 10. 4, 345. Sperfogelból Döbrentei magyar nyelvemlélek 2, v. t. 383.

Next

/
Thumbnails
Contents