Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
3 Azonban más részről, mellőzvén tudniillik a magyaroknak tábori pajtásság-, egyedi jó hajlam föltételezte erkölcseit, és ezek helyett inkább a nemzetnek idegenek, kivált ellenségek irányában tanúsított cselekvésmódját, és idő múltával a folytonos hadjárások alatt történt elfajulását s a rabló kalandok alkalmával gonoszul fejledett szokásait szembe fogván, meg kell vallani, hogy a hadakozás módja, rablás, égetés, öldöklés, általában az emberi személyiség nemböcsülése azokban, kik fegyvert nem, vagy csak gyöngén viselhetének; nők, hadi foglyok eladása, vevése ; a családi s állandó házi élettől idegenkedés, a minden viszony- s helyzetben nyilatkozó óriási önzés—mint más pogány népekről, úgy különösen a magyar nemzetről nagyon kedvezőtlen tanúságot nyújt. „Mint fene kölykes oroszlányok barlangja, dühödten zúg a hős tábor s kelnek csillogva zörögve a rohanó csapatok: száz lángszem méri halálra Alpár embereit.“ Eémületes dulásaikról szörnyű képeket rajzolnak a beköltözés százada végén Romában panaszkodó bajor főpapok: a marchai szlávok társaságában „mi reánk keresztényekre rontanak, másokat foglyul visznek el, másokat megölnek, meg másokat börtönben éh és szomj által iszonyúan végeznek ki; nemes urak — s hölgyeket rabszíjra fűznek; Isten házait felgyújtják, minden épületet elhamvasztanak annyira, hogy egész Pannonfóldön, a tartományok leg- nagyobbjában, egy szentház sem látható, mint a Szentséged rendelte püspökök, ha az igazat meg akarják mondani, elbeszélhetik; megvall- hatják, hány napig jártak a vidékben , mellynek romlasztását szemlélhették“ ').Egy szász éviró a 900-ik évre megjegyzi: „a magyarok Németországra rontottak és sok lelket vesztének ki; a hölgyeket és szolganőket hajuknál fogva egybefűzték s gyermekeikkel mint barmokat, hajtották hazájukba“ 2). De „elmúltak teleink a szittyái földön“ ........ Illy nemzetet keresztség által saját üdvére s polgári javára megszelídíteni sa nagy európai családhoz haszonvehető tagul kapcsolni, egy nemzeten gyakorolható érdemek legdicsőbbike! Nem csoda, ha koszorú- j át nemcsak a latin egyház, melly voltaképen hordozza, hanem a görög szakadály is magának, mint látszik, akará tulajdonítani, legalább a halántékira idétlenül s erővel tolottat, örömest viselte. Az Evangelium első hirét konstantinopoli keresztényektől veheté az erdélyi magyar, ha Hierotheus, mint a byzanczi irók hirlelik, a Konstantinopolban keresztelkedett Gyula vajdánál volt s hirdetett: de ezen a magyar történetiratnak jeles s biztos vezetői Stilting, Szalágyi, Katona kételkednek; ama hiedelmet pedig, melly szerint Hier o th eu s föllépése az egész nemzet kercsztelke- dését Sarolta által föltételezte volna, teljesen elutasítják 3). — Sok ’) Epla Eppor: Bav. ad Pontif. Cod. dipl. 1,232 s köv. 2) Anon. Saxo Hist. Imp. Mencken Bnrcardnál SS. rerum German. 3, 73. 3) Stilting Vita S. Steph. 43 lap s köv. Nro L1I s köv. — Salagius Eccl. Pann. 1, 174 s köv.— Kar. Grit. Duc. 416, s köv. 1«
