Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
145 tott oligarchák tapsolva egyenesüknek föl; a honvédelem rendszere naponkint és épen úgy, mint Sigmond korában hanyatlott. A dandár urak kiváltogatni kezdék magokat és lovasok állítása helyett pénzt adtak a királynak, mellyen hadakat fogadhasson. E gyakorlathoz, miután egyetemessé vált, az egyháziak is alkalmazkodtak. így 1504-ben a magokat kiváltó dandáruraknak már jegyzéke is elkészült, melly szerint például az esztergomi érsek nyolczszáz lovasát 15000-, a posonyi káptalan 25 lovas tartozását 800 forint fizetésével válthatá ki '). Az 1518-ki Bácson tartott országgyűlés határzatánál fogva az ország papsága j öve d el m i t i z e d é t adandotta határvárak emelése-vagy javítására a királynak : minek azonban a papság mint jogsérelemnek ellenszegült; azért a rendek az ügyet törvényes útjára igazítva, előbb X. Leótól ebbeli engedelmet szereztek. A harczban és adakozásban késedelmező Rendek több Ízben a clerus tizedeiből szerették volna a honvédelem költségit győzni * 2), de az alkotványt s jövendőt szemmel tartó bölcs SzakmáryésZalkay a zajló tömeg vágyait meghiusí- ták. — Mind erre mind meg a már leplezetlenül nyilványuló törökhadi vonakodásra (mellynek a mohácsi vész volt részint következése) nem csekély befolyást látszott gyakorolni Luthernek egyházi fölkelése s különösen abbeli nyilatkozata: „praeliari contra Tureas , est repugnare Deo, visitanti iniquitates nostras per illos. Qui habet aures audiendi audiat, et a bello turcico abstineat.“ Másutt bővebben ír e dologról: „Christianos omnes hortor, ne temere consentiant ad suscipiendam expeditionem aut conferendas pecunias adversus Tureas, cum Turea longe solertia, consilio, integritate, moderatione nostris principibus antecellat.“ Ez így Pázmány Kalauzában olvasható, ki tovább ezeket irja: „Ebből az Luther tanításából lön, úgymond Erasmus, hogy Ferdinand Császárnak sokan nem akarónak segítséget adni az Török ellen: An non plerique apud Saxones negaverunt Caesari, et Ferdinande Regi suppetias adversus vim Turcicam , sequentes dogma Lutheri ? Nonne voces hasce jactaverunt Evangelici: Se malle pugnare pro Turea non baptizato, quam pro Turea baptizato? hac nota designantes Caesarem. Ezen okból származik, úgymond Cochlaeus, hogy Lajos királynak semmi segítsége nem lehete Németországból, és Mohácsnál megveretteték. Ugyan innen eredeti az is, hogy Hollandiában az Evangelicusok zászlót emelének , mellyre az Török czímert fél Hóidat, emez szókkal irák: Potius Tureae, quam pápistáé: Inkább Törökök leszünk, hogy sem Pápisták. Mert az mint Sleida- nus irja; sokszor hirdette az Luther: hogy az Pápistaság, semmivel nem jobb az Török vallásnál. És az mint ugyanezen Sleidanus írja: Anno 1547. Ferdinand Császár önmaga nyilván mondotta: hogy az >) Taxatio eorum, qui Banderia tenere deberent: Supplent, ad Vest. Coni, 2, 321. a) Vagner Anal. Seep. 2? 192. 198. 10
