Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
130 mindjárt eredetekor főn vala ; a magyar egyháziak úgy mint a német, frank , britt, és spanyolok a polgárzat javaiba helyezve , többi polgári hivatalon kivül a hon védelem rendszerébe is vonattak. Erre te- kintőleg mondá második törvénykönyvében szent István: „tudjátok feleim, hogy mindeneknél több dolgot tesznek a papok, mert mind- egyitek a maga dolgát teszi; ők pedig a sajáton kivül másoknak ügyét is végezik '). Adó, vám, harminczad, fuvarozás stb. közterhek- és szolgálatoktól ép úgy mentetett föl a Clerus, valamint a többi rend, de viszont valamikor ezektől fölkelést, táborozást vagy hadi segélyt kívánt a törvény, a papság is mindezen tartozások alá vonatottnak ta- láltatik. Midőn ellenség berontása hallatott a király udvarán, azonnal hírnökök küldöztetének országszerte: „Kél Ügek, a véres kardot hordozza Kevergő, Csattog az összehívó pajzsok hangos reze, buzgány, Dárda, tegez, kardok csördülnek , s összeverődik Száguldó lovakon a döntő szittya magyarság“ 2). — Akkori javai jö- vedelméhöz mért számú fegyverest állíta ki mind világi mind egyházi birtokos; fegyvere-, ruházata- s élelméről ő gondoskodott, és míglen a hon határain belől tudá az ellenséget, addig a fegyveres elbocsátásáról gondolkodnia szabad nem volt; a királynak határon túl csapongó táborjárásában is részesüle, de mint látszik merő jóakarat s király iránti tiszteletből, mint ezt II. István, III. Béla, Kun Lász 1 ó stb. történetéből tudjuk. A főúr saját lobogója alá gyüjté bajnokit, mi az Anjou-háziak korától fogva dandár (bandérium) nevezete alatt ismeretes 3). — Az egyháziak katonáskodására nézve meg kell különböztetni, mikép az csak a dandárok kiállítása s föntartása, a táborba vezetése s jó hadvezér rendeléséből állott: a papoknak pedig saját kézi viadalára nem terjedett, még pogányok s mozlim elleni hadjárásokban sem. Harczi hév vagy katonai lélek rántá gyakorta az ellenség soraiba a papot is, mint számtalan példákból bizonyos ; de ez nem papi tartozék teljesítése, sőt egyházi törvény sértése volt. Már Zacharias pápa irta hajdanában: „a bálványos népek csatáitokban azért győztek, mert nálatok különbség nem volt világiak és papok közt, kiknek hadakozniok nem szabad“ 4). Úgy történt az Magyarországon is, hol az 1279-ki budai zsinaton már illy tilalomra akadunk: „örökre tartó rendelet által tilalmazzuk, hogy főpapok s bár milly rangú, rendű egyháziak, zendületben csatában, kifosztás- rablás- gyújtogatás- s egyéb gálád cselekvényben bármikint részt venni, ne merészeljenek , sem hadi járásokba ne avatkozzanak, kivévén egyháziak ') S. Steph. decr. 2. cap. 4. 2) Zalán futása. 3) Hieromizus és Dikcophilus leveli egyli. értekez. 1824-ik évfolyamat 3, 124. — 1820—ki folyamat. — 2, 86. — Kaprinay Hist. dipl. 2, 127. 4) Batthyány leg. Eccl. 1, 76.
