Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937
126 együtt czéljától elüttetve ]). Történeteinkből tudjuk, a nagyratörő Emmanuel miután szerbfóldet meghóditá, mikép Magyarföldtől is egy tartományt a másik után elragadozott. A dalmat partokért III. István uralkodása alatt alig tudott szűnni a háborúskodás. Illy körülményekben az erősb dalmat városok, mint Tragur, Spalatro, Se- benigo stb. majdnem független állapotba jutottak, majd az egyik ve- télytárshoz, majd a másikhoz szegődvén, mint érdekeik biztosítása megkívánta. A haderőt tehát öszve kellett pontosítani s Ompud nádor régi bánságát e részeken visszavevé. Ompud bán és Bán ffy Dienes ispán a had fővezérei. Minden eszközt és viszonyt maga előmozditására akarván kiaknázni, Béla herczeget kéré ki magához, miszerint utódjául fölnevelhesse. Ez okozta Bánffy Lukács részéről a nehézségeket, miket III. István holta után Bé 1 a örökülésének útjába rakott. Meghallván Béla esküjét, melly szerint Emmanuel érdekit soha sem sér- tendi, meg görög neveltetését megfontolván a főpap, sokad magával koronázatát ellenezte és III. Sándor pápa rendeletére sem akarta teljesíteni. Az ellenkedés ugyan szándokolt gyümölcsét, tudnillik Béla trónkizáratását meg nem hozta, de igenis azt, hogy a királyt olly roppant ellenzék irányába állitván , önmagába térité, a kérdéses újításokat, ha a nemzet egyházi s polgári viszonyaiban szándokol- tattak, még szándok- és csirában meghiusittatá a királylyal, s igy is menté meg a félt bajoktól a magyarságot. Martyrius és Lukács érsekek magokat alázatból „minister qualiscunque Ecclesiae Strigoniensis“czimmel írták alá. Bánffy élete azon fölül szigorú, jámbor és erényes. A vele egykorú magyarság teljes bizalommal közeledék hozzá; holta után nemzeti szentül tiszteié. Teteminéi és másutt az ö közbenjárultához könyörgő betegek nagy számmal bajaiktól megszabadulván, a magyar föurak folyamodása IX. Gergelynél az érseknek szentté avatását sürgeté: de a pápa hirtelenkedni nem bátorkodván : „cum in his citius quam in aliis mole carnis gravatus humana considerationis intuitus possit falli“ az ügyet a Csanádi püspök, a czikádori apát, meg az esztergomi keresztes lovagok mesterének vizsgálatára bízta 2). De bár a szentté avatás ismeretlen okon elmaradott is, Lukács érsek emlékénél mégis méltán térdelhet le a magyar nemzet, mint annak emléke előtt, ki az ősök polgári szabadságát s honi függetlenségét védte s kivívta. Tántorithatlan szellemét ama szent hajdanból is hallhatjuk szólni hozzánk: „Egyakarók legyetek Magyarok; pártokra ha mentek Istenetek megver, s el kell pusztulnotok. Emlék —■ Példa lehet Csaba és Aladár, két pártra hasonlók; — Melly szakadást őseink gyökeres romlása követte.“ ») Vesd üssve Cod. dipl. 2. 169 s köv. 111. Istvánnak nevezetes oklevelit. 2) Cod. dipl. 3. 2, 251 s 2.
