Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak: Árpádok és vegyes házi királyok alatt. 1000-1526. Második korszak: Protestáns mozlim hittévesztés kora, Austria Házi királyok alatt. 1526-1848 (Posony, 1848) - 51.937

110

nácsával kizárhatandja. III. Endre e királyhatalom-biztositó határ - zatban megegyezett ').

A királyi hatalom szilárdítását követte a polgárosításnak második pályája, midőn amannak erélyes őrködése alatt a bérföldes majdnem önálló urak vidéki harczai, ezen nemzeti önemésztés s a polgárzat alapjának földulója megszüntettek. Ez is az egyház müve volt. — A roppant birtoku s rajta fejdelmileg uralkodó hűbéresek jószágaikra vonultak , hol biztos lakásul magas hegyek ormain járatlan erdők meredek szirtein erős véd házak at, várnak nevezve, emel- getének. Néha a völgy alján , vagy a sik mező lapályán raktak tömör épületet, mellyet mély vizárok vastag gátvonal s közvetlenül magas falkör vagy erős palánk övedze s oltalmaza. — Illy sasfészekben lakozott a fő, a n em e s ur: várának alatta szegény szolgái, ma úgynevezettjobbágyok viskói tünedeztek. Legkisebb ok, gyakorta ollyan- nak hiánya is as ikra tüzelé a harczkész vár urat s a szomszédok, stasusok gyanánt, egymás közt háborút viseltek , békét kötöttek stb.— A társaság ezen m é t e 1 y é t kiirtania királyság nem tudta; az egyház is csak nagy bajjal vívhatott ki rajta teljes győ- zedelmet. A vad állatkint dühödőkön csak a vallás foghata ki; az egyháziak Istenbékét hirdettek a tartományban: az év bizonyos napjain egyetemes béke boldogitá az embereket, mire nagyobb üdvnapok és némelly helyek különösen tűzettek ki. Olly napon harczoló \agy szent helyet sértő mint az Istenbéke sértője ki- közösitettkint kerültetett; helyén istentisztelet nem tartatott. Ezúttal bizonyos harezi becsületesség is hozatott divatba, melly szerint az ellenség készületlenül csatára szállani nemkényszeríttetett. Az emberélet kímélése főszabályul hirdetteték a püspökök által, melly rendszabály foganata ha már a kölcsönös károsításokat meggátolni alig volt lehetséges, nagy nyereségül tekintetett.

Ezekre nézőleg 1016: 33 tezben illy végzés olvasható: „akarjuk, miszerint tartós béke s egyetértés uralkodjék nagyok s kicsinyek közt az apostol szavain indulva „mindnyáján egy akaratuak legyetek;“ egyik a másikra támadni ne merészeljen. Mert valamelly ispán ezen gyűlés határzata után is még olly konok öuviseletünek találtatnék, hogy társa vesztése ezt saját házában fölkeresné, ki odahaza lévén a harezban elesik, a gyilkos törvény szerint lakoljon; ha pedig ez öletik meg, egyezkedés nélkül ott heverjen. Nemes ki másnak udvarhe lyére, tornya- vagy házára (curiam, turrim vel domum) ront, a meg- - támadásért tiz tinó birságba esik; ha pedig oda indított legényeivel téteti meg a támadást, ezért száz tinóval lakoljon. Köznépi ember (vulgaris quidam) társa házának megtámadásáért öt tinót ad“ 2). — Szent Lászlónak 1093: 11-ben áll: Valamelly nemes vagy fegy- *)

*) Synod. Bud. cap. 17.

*) S. Steph. decr. 2. cap. 33. „de invasione domorum et pugna ibidem sequnta.“