Tomkaházi Tomka György: Erköltsi tudomány a katona számára (Pest, 1831)-512

63

sikerctlen cselekedeteit «e meg nem számlálhatlya, sem el nem láthattya, azomban az idő rövid voltán a’Ből- tsei egyaránt panaszkodik.

De liidje e’ azt az ember, hogy vágynak ollyanok is, kik amazok’ ellenére az idő hosszúságán panaszkodnak? Unalom! minő gyalázatos kite'tele egy utálatos dolognak! Ez a’ lélek’ pestise, melly annak erejét emészti, rugóit gyöngi'ti, érzéseit meg rontya, maga körűi a’ világot besetélíti, és magában, ’s magán kivűl mindent megveszteget. — Azon ember, kiben az unalom magát meg fészkeli, mint valamelly nehéz rajta fekvő hegytől nyomathatván az időtől mindég kedvetlen, bús. és tehetetlen hijjában foglalatoskodik, nem azt cselekszi a’ mit kellene, nem azt használlya, a’ mit lehet, vagy részvétel nélkül, és kedvetlenül cselekszik, és használ, és előbb maga magának, majd később minden* terhére lessz. — Egésszen más az, ha a’ Bőltset, és dereket az únalom néha megkörnyékezi, midőn ő az erőltetett , és lelketlen mulattságok között rosszúl érzi magát. Az érzések egyformák, de nem az okok. Nem az idő’ bősége az a’ mi neki terhére van$ hanem az idő töltésnek hijjánossága, tökélletlensége ; ő nem érezhette magát jől , mert nem volt éltető-szerében. — Valamit tehát a’jő fejű, és szívű ember, idejének inkább rövidségén, mint hosszúságán panaszkodik, úgy ellenben az a’ szerentsétlen , a’ ki a’rendhez és foglalatossághoz jókor hozzá nem szokott, és lelkét külömbféle módokon gyakorlásban tartani elmulatta, vagy a’ henyéléshez, és kényhez való von- szódást úgy elhagyta magán hatalmasodni, hogy már csak egyedül kedvtöltések között élhet — az illyen ember valóban, később vagy hamarább az unalomnak áldozatja lesz — Ebben az esetben is éppen olly’ veszedelmes tehát a’lélek’felettébb való tüze , mint annak igen lassú hidegsége, melly szerint, vagy felettébb meglővén felkeltetve , az a’ munka alatt öszve rogyik, vagy pedig mint egy zivatarral rohanván mind köteles•r