Tomkaházi Tomka György: Erköltsi tudomány a katona számára (Pest, 1831)-512

Óh! Ti ditsően elhunyt férfiak! Ti, mint csillagok, honyunk’ egén örökre ragyogni fogtok !

A’ Virtus, mint a’ babér leginkább a’ vértől ázott csata mezőn terem. Ott láthatni nagylelkű maga megtagadást, megvesztegethetetlen áldozatot, heves haza- szeretetet, rendületlen bátorságot, ott jóltévő emberi- érzetet; ott megbotsátó nemes lelküséget.

Valóban minden nagyot várhat a’ bajnoktól a’virtus , míg azt okosság vezérli; de mihent indulat foglalja el amannak helyét, mihent benne a’ bátorság vakmerőséggé, az erő kegyetlenséggé, a’ szabadság függetlenséggé, ’s a’ hatalom, bosszóállás eszközévé válik, már akkor minden rosztól, minden veszélytől remeghet.

így áll a’ Katona a’ virtusra nézve, ’s miként áll ő a’ köz-társaságra nézve? Ő áll legközelebb a’királyi székhez, és helyesen, mert ő tartja azt. Az Uralkodó, és serege, bizonyos tekintetben egy testet tesznek; amaz a’ fő, ez a’ kar. így lesz a’ Parantsoló akaratja hatalommá , törvénye kényszerítővé, így áll elé a’külső és belső biztosság. — A’ Katona ékessége, betsíilete, és ereje a’ nemzetnek; mint szinte a’ királyiszék’ támasza, a’ törvények’ oltalma, és a’ Hazának bizodalma. Ö azon kútfő, inellyből a’szorgalmatos, és fáradozó Polgár magát táplálja. Minden esztendőben be- foly az ország’ pénze a’ Király’ki ntstárába, de serege által nem sokára ismét vissza tér az az Országba. Y.z a’ köz-társaság’ nagy testében a’ rendes vér kerengés. Mihent a’ fejedelem int, meg indúl azonnal a’‘sereg, ’s míg a’ Polgár a* maga műhelyében békés' napokat éldegél, míg a’ szántóvető biztos nyugvó helyén alusza ált’ az éjszakákat; az alatt csak a’ barátságtalan zordon Égtől fedeztetve, a’ puszta hideg földön fekszik az őket védő bajnok , éhezik , szomjúhozik , fázik, és izzad, vérzik, és— meghal; önn’ magáért? óh nem, egyedül a’ biztos ágyán alvó földművesért, egyedül a’ házi boldogság’ ölében, ’s békés tűzhelye mellett nyugvó pol-