Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452
23 \ 4-er. A’ Pólgári tárí?aság meg adja nekünk mind azt, a’ mi a’ boldog életre szükséges, hasznos, gyönyörűséges. Az ember társaság nélkül a’ leg ryomorúltabb állat volna; mert minden állatok között egy sem születik oly nagy erőtlenségben, gyávaságban, mint az ember. Valóban csuds volna az, ha valaki másoknak minden segedelme nélkül fel tudna neveked- ni. Most midőn annyi segedelmek vannak, még-is számos esztendők kívántainak, míg arra mehet az ember, hogy magának eleimet, ’s. ruházatot szerezni tudjon. Képzellyűnk egy lehetetlenséget, tegyük- íel, hogy valaki tsupa magára az elég erős emberi korra fel növekedett, a’ kinek ne legyen több tudománnyá , hanem 3’ mi önként az ó eszéből ki csírázott, helyheztessük ötét egyedül egy szigetbe. Ugyan lehetne-é ennél nyomorultabb te- 'reaitmény a’ világban ? szótalan, mezítelen, fegyvertelen. Mije volna egyébb, hanem élelmére holmi gyökerek, vagy fa rügy, italára patak, vagy tó-viz, ruházattyára fa-moha, lakására egy barlang, míg onnan egy
