Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

341

jó— mi rosz?mi hasznos — tni ártalma?? az okoß'ignt pedig a végre ajándékozta» hogy vá aszszuk a’ jót távoztassuk keril- lyiik a’ roszs at: de miképpen a’ kinek van fzeme, de béhunnya, vagy' nem néz vele, nem tsuda ha a’ gödörbe esik; úgy lévén természetes értelmünk, ’s okosságunk ha nem akarjuk ezeknek hasznát ve i ;ii, nem tsuda ha olyat mit követünkéi, mitől osztán magunk is elircózunk. Ilyen az a’ borzasztó bűn is A ty ámhái ■ melyről most akarok előttetek értekezni Vannak némelyek — vajha kciztetek egy se vóina! — kik az emberi bőidogsiguak ama' iegpufzritóbb ostorát«^ égetéfl gyllj~ togatáft elkövetni vakmerösködnek. Olyan hűn ez, melynek a’ hallásúra is elirtozik az emberséges természet: hogy tehát ez mégis elkövettetik, kétség kivül onnan származhatik, hog/ se Útálatos indittó okait, se veszedelmes következéseit a* gyű/ togato megnem gondolja , nem el az értelemmel, megveti az oko-ságot, és igy meg szűnik ember lenni, 's vajha egészszen megszűnnék ! de jnivel megmarad benne a' fzübauság , ártalmasabbá válik a’ leg vadabb baromnál, igen ízükse^esnek látom