Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

nak bűnei meglepnek is műnket, rendelt módot azokból kiszabadulni: ’s jóllehet szenvednünk kell ez életben érettek, leg. alább holtunk után. nyornps reménységünk lehet bóldogságimk iránt. Ám de nem így. Tan a’ dolog az ISTENt káromlókra nézve, finely ember IS TEN ét szidalmazza visdlye b 'nél. Mój. 3. kd. 24. - i5. Az ISTEN mondja ezt. Viseli tehát a’ káromló maga bűnét nem úgy mint más bűnösök, a1 kil; igazán ISTENhez térvén lerakják bünököt, *s ezeknek terhe nélkül mennek által a’- másik cletre; hanem viselik úgy, hogy magokkal egy gyű tt által viszik azt amóda a’ kárhozottakhoz, a’ kiktől kölcsönözték volt is azt, a’ veszedelemnek mélységébe. Ne is vélyétek, hogy nagyítom a’ dolgot, '■s ok nélkül, kívánlak ijeszteni: mert minden ehe,z értök megegygyezett ítélete, az, hogy valamint az ISTEN ditséretében imádásában szüntelen és jó szívból foglalatoskodni mintegy bizonyos jele. a’ választottak közé m^nendésnek; az ötét fldák a földet bírjak, t. i. az életnek fólr úgy az ISTENt káromlásnak gyakorláV