Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

azoiiképpen szórja a5 káromlást benn q1 kazban, kun az udvaron, szélyel-szerte a’ «nézőn. így örökség gyanánt adják által ezt a’ pokólbélí tudományt gyermekeiknek cselédjeiknek, a' kiket ettől, mint dögleletes pestistől meg kell vala őrizni. Nagy bűn a’ káromkodás, de mennyivel nagyobb azt így elszaporittani! magatok már itélyétekmeg, nem volté elegendő oka a’ káromkodók ellen való búzgólko- dásra ama5 Sz. Atyának, kit az ékessen, ’s istenesen szóllásért Arany szájúnak szoktunk nevezni, midőn; ” dugjukbé— úgy mond-— szájokat a’ káromlóknak, zárj ükbe mint halált bugyogó forráso- „ kát, hogy elenyészszenek a5 rofzszak5 „ mellyek a5 Városokat elborították. „ Cbrysost. Hóm, 2. ad pop. ant. Máskor ismét így bűzgólkodék ezen Szent A- tya:’5 Ha mit érdemlettem— úgymond- ,, beszédemmel tolletek, adjátok nékem „ azt az egyetlenegy jutalmat, hogy z „ Városban káromlókat fenyítsétek-meg. „ Ha valakit úton, útfélen, piatzon Istent 9, káromólní hallcsz, ereszkedgy melléje, „ pirongasdmeg: ha e5 nem elég, verés32S