Bíró Márton: Erköltsi keresztény oktatások különösön a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető meg-jobbitásokra (Kolozsvár, 1819)-452

323,

&} testi, mind a’ lelki dolgokban azt, a’ mi nékiink embereknek veszedelmes, gondos szorgalommal elszokta előliünk rejtegetni. Nemde ama’ vakító ertzeket az aranyat, ’s ezüstöt a’ hegyek’ mély gyomrába takarta? Nem az ámító gyongyőköt gyémántokat a’ tengernek fenekére düga* tsolta i Nemde a’ mérgét, vágy á’ főid üregeiben lappangó állatokba, vagy a’ félre való helyeken nevekedő plántákba, mint valami titkos patikákba fejtette? Kérditek Íiíit akairok e’ példákkal? azt, hogy éppen Így citkóltael a’ gondviselő ISTEN a’ veszedelmes káromkodásnak niég tsak ne- Vét is; a* mennyire lehetett, a SZ. Könyvekbe«; mintha tsupa ütálatöá neifé is elegendő volna a’ nyelvet megmötskőlni; így a’ Jób Feleségé midőn arra akará venni jámbor Férjét, hogy átkoznámeg az Istent, nein mere azt mondani máskép’, hanem aimtZ ellenkező igékkel: aliimeg áz istent: fiób'o 2: - 9. de még az ördög is mind tsak ilyen kiejtésekkel bátorkodik emlegetni a’ káromlást; így bölcs Sirák halálos szállásnak nevezi azt, elkerülvén egyenes kimondását, vagyon, úgy mond, más '% 2 fí-